Dr. Velez Zoltán, a Gazdasági Tanács elnöke: „A létezésnél nincs jobb”

- 2009 őszén, amikor egy védőoltásról sem képes az ország közös nevezőre jutni, meglepő a Szenátus nagy többséggel meghozott, bátor döntése a gödöllői két épület PPP konstrukcióban történő felújításáról. Véleménye szerint ez mivel magyarázható?

- Azt gondolom, hogy ez a döntés nem a PPP-ről szólt, hanem a Szent István Egyetem jövőjéről. Az előterjesztés vitájában az volt a benyomásom, hogy a SZIE vezetése és a Szenátus között nagy távolság van. A Tatár Imre gazdasági főigazgató által képviselt gazdasági szárny erősen és feltétel nélkül támogatta az előterjesztést, a rektor úr pedig nem. A Gazdasági Tanács október 13-i ülésén tartott szavazáson ő tartózkodott. A Szenátus október 21-én két dologról döntött. Meggyőzően kinyilvánította, hogy tovább akarja vinni a Szent István Egyetemet, s ehhez adta a szavazatát, másrészt pedig ki akarta billenteni alvó állapotából. Meggyőződésem, hogy az Ybl Miklós Építéstudományi Kar is elfogadta a PPP-t csak bátrabb és erősebb változást akart. Számomra ez tükröződött a nem szavazatukban. Így értelmezem a Szenátus döntését és hihetetlenül örültem neki, mert a Szenátus egy nemleges döntése esetén a Szent István Egyetem rövid időn belüli szétesése elkerülhetetlen lett volna.   Azt is gondolom, hogy ez a döntés csak az első volt a kiemelt és fontos döntések sorában és rövidesen a budapesti karokon is történnie kell valaminek. Szerintem az Állatorvos-tudományi Kar és az Ybl Kar is elő fognak állni javaslatukkal. Ha Makovényi dékán úr felszólalására azt a választ kapta volna, hogy a PPP szerződés aláírása után megkezdjük a budapesti kampusz feltételeinek a kidolgozását, lehet, hogy az Ybl-s szenátorok is igennel szavaztak volna.

  - A budapesti kampusz új kifejezés.

  - Szerintem túl kell lépnünk a vidék egyeteme jelzőn. A fiatalok nem akarnak vidékiek lenni, hanem, boldogok, gazdagok, okosak, és még hosszan sorolhatnám. Látható, hogy azok a fiatalok, akik mobil életre készülnek, szívesebben választanak budapesti iskolát és a szüleik is ezt pártolják, ha hasonlóan gondolkodnak. Ebbe a versenybe kell beszállnunk, be is szállhatunk, hiszen a Szent István Egyetem egy különös, soklábú híd a főváros és a vidék között. Meg kell erősítenünk budapesti pillérünket a szarvasi és békéscsabai pillérek stabilizálása után. Ez a stratégiai gondolkodás, és ennek elősegítésében kiemelt szerepe és feladata van a GT-nek.

 - S mindezt egy helyen képzeli el?

 - Szerintem ez is belefér, de ezt az egyetem vezetésének kell kidolgoznia, a felvetésben és a döntés előkészítésben van szerepünk. Mi már néhányszor felvetettük, hogy koncentrálni kell az oktatást. Jelenleg ugyanis csak karokként jelenünk meg Budapesten, egyetemként nem veszünk részt a főváros kulturális, oktatási és gazdasági életében.     

- Visszatérve a PPP-re, mitől tartja olyan jónak a konstrukciót?

- A létezésnél nincs jobb. A Szenátus arról szavazott, hogy legyen Szent István Egyetem. A Gödöllőn tapasztalható állapotok már Oroszországban sincsenek. Romániában is, ahol nemrég egy doktori védésen jártam, gyönyörűen karbantartott parkok, a mozgássérültek igényeit is figyelembe vevő módon felújított épületek jellemzik az egyetemeket. Mindehhez képest a mi méltán neves és nagyhírű intézményünk kinézetre eléggé elkopott. A világ nem vár ránk. Beszállunk vagy kimaradunk. Nekünk nem Kaposvár és Debrecen az ellenfelünk. Öt-tíz év múlva külföldi egyetemek szívják el a hallgatóinkat. Az oktatás most globalizálódó üzlet. Eszerint kell viselkednie a Szent István Egyetemnek. Meg kell szerezni a megfelelően képzett oktatókat, a korszerű infrastruktúrát és kiváló marketingre van szükségünk. Ha nem akarjuk, hogy oda kerüljünk, ahová az élet tol minket. Ma nem látom más módját a források megszerzésének, az egyetemnek ez jó, és nem a mi feladatunk a társadalmi hasznosság elemzése, ma ezt kínálja a bennünket körülvevő gazdasági es politikai környezet, nem élni vele az egyetem szempontjából, hiba. A Szenátus ülésén is elmondtam, hogy az egyetem szervezeti es szakmai felkészültségét látom szűk keresztmetszetnek. Kiemelten fontos, hogy egy ilyen kemény és kíméletlen iparági szereplővel szemben, mint a befektető, az egyetem elkötelezett, tisztakezű es hozzáértő stábot állítson fel, amelynek folyamatosan ellenőriznie kell a kivitelezés folyamatát.

- Szenátusi hozzászólásában elmondta, hogy az egyetemet üzleti érdekei kényszerítik majd újabb források szerzésére. Ez az út elég ismeretlen számunkra, hiszen, mint kifejtette, költségvetési gondolkodással élünk versenypiaci környezetben. A GT milyen segítséget tud ahhoz adni, hogy megszerezzük a változáshoz szükséges tudást, tapasztalatot és rendszert?

  - Azt gondolom, hogy az állami finanszírozású egyetemek sem kerülhetik el a versenyt, a vállalati szféra gazdálkodásában nincs különbség a magán- és állami cégek között (jogi, pénzügyi, adózási keretekre vonatkoztatva) éppen ezért és sok más okból is egyre inkább előtérbe kell kerülnie az államnak, mint valódi megrendelőnek a megjelenésének. Az egyetem nem mást csinál, mint humánerőforrás értéknövelést, s ezért nem mindegy az adófizetőknek, a képzetteknek és az államnak, hogy ez mennyiért, milyen színvonalon megy végbe. (Természetesen a lap terjedelme miatt a gondolatok teljes kifejtésére nincs lehetőségem.) Az egyetemnek minden lehetősége megvan a progresszív fejlődésre. Nagy és értékes ingatlanvagyont használ, megtakarított pénze van. Fegyelmezetten gazdálkodik. A GT kiemelt célnak tekinti azt, hogy a SZIE a karok halmazából, egységes irányítású, cél és feladat orientált, hatékony szervezetté váljon. Az egyetemi központnak rövid időn belül át kell alakulnia szolgáltató, irányító és ellenőrző szervezetté, ez nem a mi elvárásunk, hanem az életé, a versenyé. Karokat nem befogadni kell, hanem hatékonyan integrálni. A hatékonyság és ésszerűség nem frázis, hanem cél és feladat A GT-t azonban - úgy tapasztalom - lassan és nehezen integrálja működésébe az egyetem. A GT nem a rektor tanácsadó szervezete, hanem olyan véleményező testület, amely a Szenátus számára tesz javaslatokat. Néhány gazdasági, elsősorban a vagyonnal kapcsolatos kérdésben pedig dönt arról, hogy az adott előterjesztést tárgyalhatja-e a Szenátus. A GT elé kerülő előterjesztéseket az egyetemi apparátus dolgozza ki és a rektoron keresztül érkezik hozzánk, ez nem az SZMSZ-ből következik, hanem a törvényből. A rektor javadalmazására vonatkozó előterjesztéseknek is ez az útja, amit egyébként nem a GT hagy jóvá, hanem javaslatot tesz a fenntartó felé.  Három és fél éve működünk, két rektor alatt is kértük, - s ez lassan kezd kialakulni -, hogy az elénk kerülő előterjesztéseknél szerepeljen, ki(k) készítették azokat és mi a véleményük a benne foglaltakról. Azt tapasztaljuk, hogy az egyetemen nehezen fogalmazzák meg a véleményüket az emberek. Az egyensúlyokat, az arany középutat keresik, s közben elvész a lényeg. Az üzleti életben nem tud munkát végezni az, akinek nincs véleménye a rá tartozó dologról. Bár hatáskörünket a felsőoktatási törvény szabályozza, sok a hatásköri vita. Az egyetem oktatási és tudományos működésére nincsen befolyásunk, van viszont hatáskörünk es feladatunk az egyetem oktatását, kutatását körülvevő belső gazdasági környezet vonatkozásában. Szeretnénk erősíteni az egyetem versenyképességét, segíteni az egyetem költségvetésének reformját. Ezek érdekében szorgalmazzuk egy egyetemi üzleti modellt, az egyetem vízióját megfogalmazó, tartalmas intézményfejlesztési terv és kutatási terv elkészítését. A GT működésének a jogi keretei megvannak, a tartalmát szeretnénk gazdagítani, azért, hogy a SZIE a kemény munkával kivívott elismertségét és elfoglalt helyét megőrizhesse, illetve előrébb léphessen.