Romány Pál: FAO Élelmezési Világnap, 2009

„Az életkörülményekben és lehetőségekben kialakult és folyamatosan növekvő különbségek vákuumként hatnak..., különösen, ha a problémák globális méretűek, a következmények kevésbé számíthatók ki előre, mint az egyszerűbb fizikai rendszerekben."

Szentágothai János (1983)*

Akadémiánk egykori elnökének figyelmeztetésére gondolva, de az idővel számolva, csupán két észrevételt, továbbá egy javaslatot kívánok tenni az ENSZ-FAO Európai Központjának eme jeles rendezvényén - s egyben magyar agrárünnepen.

Köszönöm a meghívást, s az alkalmat, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténet és Faluszociológiai Bizottsága nevében is jó munkát kívánhatok nemes céljaik szolgálatában. Gratulálok az elismerésben részesített, ünnepelt vendégeknek, kollegáinknak!

1. Első észrevétel:

  Magyarország számottevő szerepet vállalt tagsági viszonyának 1967. évi helyreállításával a FAO munkájában. Volt idő, amikor a FAO szakember komputerében 450 magyar név szerepelt. A világ számos pontján oktattak, dolgoztak - s dolgoznak ma is - magyar agrárszakértők, állatorvosok, hidrológusok és szakmánk más, nyelveket beszélő jelesei, így is hozzájárultunk az un. Zöld Forradalom eredményeihez, s nyertünk vele itthon is. Az MTA tiszteleti tagja lett 1980-ban Norman Borlaug béke Nobel-díjas növénynemesítő, Iowa Egyeteméről Heady professzor, vagy a sajnos már szintén elhunyt nemesítő Lukjanyenko, a Krasznodarban született Bezosztaja búza"atyja".

  Egyszóval: a világ agrártérképére rákerült Magyarország, s benne Martonvásár, Gödöllő, Szeged és más agrárközpontunk. (Nem most - mint gondolják manapság az ausradieren-t vallók - hanem már régen.) Továbbá: itt található Budapesten az ENSZ legnagyobb, egyre növekvő jelentőségű szakmai szervezetének európai központja. Nem „telefonügyeleti", nem „offshore" iroda, hanem a Norvégiától Törökországig, fontos ügyekben illetékes FAO szervezet található nálunk. Több ország vetélkedett érte, ám mégis Budapestre települt. Szerényen, csendben, néhány éve már. Itt dolgoznak.

  Halkan kérdezem: tudomásul vette ezt már Magyarország? Értékén kezeli? A választ ki-ki megadhatja. Akár a „magyar népmese" napján, akár busójáráskor vagy más „alkalmak" idején...

2. Második észrevétel:

  A világnak egyre-másra növekedni fognak az élelmezési, vagyis az élelemtermelési és elosztási gondjai. Európa ezt még kevésbé érzi, mint több más földrész népessége. A világ, mind többet vár a termőföldtől, ám glóbuszunk mérete adott. E. Butz az Egyesült Államok egykori agrárminisztere, a Yale Egyetem tanára, már 1975-ben, a Gödöllői Egyetemen mondott beszédében vizionálta, hogy az ezredforduló nemzedéke megoldja az élelmezés nehéz feladatát. Igen, van haladás! Megoldás azért - még nincs. Eljutottunk a Holdra, de a dűlőutakon még elakadunk...

  Rómában, az 1979. évi világnapi magyar kezdeményezés évfordulóján hasonlóan szólt erről Mádl Ferenc, akkori köztársasági elnökünk. Valamint az FAO főigazgatója Dr. Jacques Diouf úr. Ez öt éve, 2004-ben volt.

A nagy lecke továbbra is megoldatlan.

Várja azt a tehetséget, a tudást, és azt az akaratot, lehetőséget, amellyel a megoldás - a XXI. századhoz méltóan - valóban elérhetővé válik. Azaz: a FAO jelmondata a Fiat panis, a Legyen kenyér program ne maradjon óhaj csupán.

A FAO-nak, európai központjának, s vele Magyarországnak ebben meghatározó szerepe lehet. A lehetőség, a példa felmutatása, s kellő nyilvánossága elengedhetetlennek látszik.

3. Javaslatom ezért, az agrárvilág fejlesztésének, jövőképének reformjára, az ebben sikeres alkotók nagyobb elismerésére irányul. Konzultálva Mária Kadlecikova asszonnyal és több magyar szakértővel - indítványozom:

a) A  tagországok  október   16-án  kiemelten   ismerjék  el azoknak a munkáját, akik találmányukkal, tudományos tevékenységükkel,  illetve irányító-szervező  feladataik ellátásával mérhető módon elősegítették országuk     s általa az emberiség      élelmezésének jobbá tételét, a termőföld (a természeti kincsek) felelős hasznosítását. Értékelésüket minden páros évben - először 2010-ben - végezzék el, s közöljék az Élelemtermelők Kiválóságainak a listáját a FAO központtal is.

b) Az érdemes személyek (intézmények) kiválasztásában országonként az agrárfelsőoktatás és -kutatás intézményei, az érdekképviseleti szervek, valamint az agrártermelők, felhasználók vállaljanak megfelelő szerepet.

c) A tagországok érdemes és megnevezett kiválóságai közül első ízben 2011-ben, majd minden további páratlan évben a FAO Római Központja döntse el a Világélelmezés Kiválósága címre, elismerésre jogosult személyt (intézményt, személyeket) és rendezze meg az ünnepi aktust, annak formáját (a díjazás esetleges fúzióját, stb.), határozza meg a rendezvény helyét.

  Az előzőekben vázolt eljárás - várhatóan - az eddigieket meghaladó mértékben segítené a FAO céljaival való közéleti azonosulást, a nemzetközi érdeklődést, az agrártudományok iránti kellő figyelmet, valamint remélhető a szakértői körök és a média figyelmének felkeltése is.

  Magyarország egykori, 48. agrárminisztereként is tisztelettel kérem Mária Kadlecikova asszonyt és a jelenlegi, 60. agrárminiszterünket, Gráf József urat, hogy a javaslatot mérlegelve, terjesszék azt a FAO soros, novemberi közgyűlése elé.

Budapest, 2009. október 16.

*Élelem hatmilliárd embernek (a Római Klub budapesti konferenciája, 1983) Szerk.: Vándor Péter, Mezőgazdasági Kiadó, 1985. 12.o. (Kiemelés: RP.)

*******

A Vajdahunyad-várban rendezett világnapi központi ünnepségen elhangzott záróbeszéd szerkesztett változata.