Újraindult a Tanyakollégium

Hét esztendő telt el azóta, hogy a Lakiteleki Népfőiskolán 2002 szeptemberében megkezdte munkáját a Tanyakollégium. Kutatásai a következő év őszén egy zárónyilatkozattal és egy ajánlássorozattal fejeződtek be. A népfőiskola, az Alföldi Tudományos Intézet és a Szent István Egyetem jóvoltából most ismét elindulhattak az ifjú tanyakutatók a Kiskunságba.

DULAI SÁNDOR

  A hallgatók persze kicserélődtek, és nagyrészt a tanárok is. Heten érkeztünk meg azok közül újra Lakitelekre, akik részt vettek az első Tanyakollégium munkájában is. Közéjük tartozik Bartos Mónika, aki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola igazgatója titkáraként és Loksa Gábor, aki egyetemünk oktatójaként főszervezője a második Tanyakollégiumnak.

  Bár a szervezésre nem sok idő maradt - hisz nem sokkal szeptember vége előtt dőlt el, hogy a népfőiskola fedezni tudja az október 11-én kezdődő Tanyakollégium költségeit -, az indulásra mégis 127 hallgató és 26 tanár gyűlt össze. S itt egy kicsit mindjárt pontosítani kell: a 26 csoportvezető között ugyanis nemcsak tanárok voltak, hanem PhD-s és levelező hallgatók is, akik különben többnyire remekül helytálltak. A hallgatók pedig ezúttal nemcsak Gödöllőről és egyetemünk más karairól (Szarvasról, Jászberényből) érkeztek, hanem Budapestről, Gyöngyösről és Kecskemétről is.

Nyárból a télbe

  Ahogy odaértünk, az októberi nyár szinte egy csapásra téli zimankóra váltott. Míg a nyitó előadásokat hallgattuk az első napon, addig épp csak szemerkélt az eső. Ebéd után aztán, mikor elindultunk a tanyákra, rákezdett igazán. Másnap estig meg sem állt. Akkor is csak azért, hogy helyébe olyan orkán jöjjön, ami majd felborította autóstól a csapatokat. Apropó, csapatok. Ugyanúgy, mint hét évvel ezelőtt, most is néhány - többnyire három - hallgató és egy tanár (csoportvezető) alkotott egy csapatot.

  Huszonnégy homokhátsági település ötszáz tanyáját keresték fel kérdőívükkel az ifjú kutatók. A huszonnégyből Bács-Kiskun megyében (Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségében) található huszonkettő: Ágasegyháza, Ballószög, Bugac, Bugacpusztaháza, Fülöpháza, Fülöpjakab, Gátér, Helvécia, Jakabszállás, Jászszentlászló, Kerekegyháza, Kunszállás, Lakitelek, Móricgát, Nyárlőrinc, Orgovány, Pálmonostora, Petőfiszállás, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszakécske és Városföld. Csongrád megyében és Pest megyében van (de szervesen a térséghez tartozik) egy-egy település: Csongrád és Kocsér. Az első nap délelőttjén jó útravalót kaptunk a népfőiskolán: különösen Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének osztályvezetője (volt igazgatója) és Font Erzsébet főiskolai docens (az Országos Területfejlesztési Hivatal volt főtanácsadója) nyűgözte le előadásával a hallgatóságot. Mindketten tanyaügyben mélyen elkötelezett emberek, akik rengeteget tudnak erről a világról. Nagy tapsot kapott Szendrő Péter professzor is, aki az első Tanyakollégium idején egyetemünk rektora volt, s az egyetem részéről ma is ő fogja össze ezt a munkát.

Gyógyít a jó szó is

  A 2002-2003-as Tanyakollégium olyan időszakban jött létre, amikor nagyon keveset tudtunk a magyar tanyákról. Az utolsó átfogó tanyafelmérés csaknem negyven évvel azelőtt, 1964-ben készült. Akkor, amikor már megroggyant a tanyarendszer hazánkban, de a java még hátra volt. A téeszeknek útjukban álltak a tanyák, a Duna-Tisza közi Homokhátságon azonban szerencsére jórészt szakszövetkezetek alakultak, így maradhatott meg sokkal több tanya, mint másfelé. Hogy országosan milyen veszteség ért bennünket? A negyvenes évek végén még több mint egymillió ember élt tanyán. Mivel a földosztás idején a tanyás földművelés az alföldi mezőgazdálkodás modelljének számított, 1946 és '49 között nyolcvanezer új tanya épült. A földosztás mellett nem kis része volt ebben annak is, hogy a két világháború között - főként Klebelsberg Kuno kultuszminiszternek, a XX. század egyik legtisztábban látó magyar politikusának köszönhetően - létrejött a tanyai iskolák hálózata. Olyan népiskolák voltak ezek, amelyek templomként, könyvtárként, művelődési házként szolgálták tanítóikkal a tanyai közösségeket. Az ötvenes évektől aztán megkezdődött a tanyavilág rombolása, amely a téeszidőszakban felgyorsult, s a lélekszám fogyása a rendszerváltozás után sem fejeződött be. Ma már sajnos csak körülbelül kétszázezren laknak tanyán Magyarországon.

  Hogy milyen érték megy veszendőbe, azt hallgatóink megtapasztalhatták a négynapos tanyajárás során. Az a felelősségérzet, tisztesség és szorgalom, ami a tanyák legfőbb megtartó ereje volt, ma már gyengülőben van. Nem úgy kell ezt érteni, hogy elveszítik ezeket a nemes tulajdonságokat azok, akik ebben nőttek fel. De változik a lakosság összetétele, s a betelepülők közt egyre több az olyan, aki más erkölcs szerint él.

  Ilyen dolgokról is beszélgettünk Viszus Istvánéknál, Nagy Lajoséknál, Rózsahegyi Sándoréknál, özvegy Langó Lászlónénál, azaz Sárika néninél és másoknál a fülöpházi tanyákon. Régi ismerősök, merthogy hét éve is Fülöpházán jártam csoportommal tanyakollégistaként. Hallgatóim cserélődtek, én maradtam. S kértem, hadd mehessünk Fülöpházára megint, hogy az újak is megismerjék az ittenieket. Icát, vagyis Halász Mihálynét, az aranyos tanyagondnokot, aki mindenhez ért s mindenkinek segít mindenben - és aki a mikrobuszán fuvarozott bennünket: engem, aki innen nem messzire nőttem fel a szikes pusztaságon, Ritli Gabit, Csizmazia Marcsit, Szlobodnik Zolit. Lássák, milyen gondokkal küzd Pesti Józsefné, Marika, hazánk talán leghosszabb ideje helyén levő faluvezetője. Egy olyan település polgármestere, ahol a lakosság többsége - 970-ből 580 ember - ma is tanyán él. S ahol mégsem marad senki egyedül, köszönhetően az olyan embereknek, mint Ica, vagy tanyagondnok-társa, Dorcsák Józsefné, Marika. Nem is beszélve Tajola doktorról, Fülöpháza portugál orvosáról (teljes neve Jose Cesar Eusebio Tajola), akiről azt mondják, a szava is gyógyít - s aki tanyát épített a fülöpházi határban.

Képviselő a tanyán

  S talán az sem véletlen, hogy innen indult a tanyavilág egyik legjobb kezdeményezése: 2007-ben létrejött a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete. Ma már több mint hétszáz tagot számlál, célja a tanyán élők kiszolgáltatottságának csökkentése, helyzetük, életminőségük javítása. Olyan dolgokért küzdenek, mint az egészséges tanyai élelmiszer kategória elfogadtatása, amiben értek is el eredményeket. Az értékesítésben cél emellett a tanyai élelmiszer üzletlánc létrehozása, melynek révén az egészséges élelmiszer eljuttatható a nagyobb városokban élő fogyasztókhoz is. Az egyesület elnöke, Balogh József hazánk egyetlen tanyán lakó országgyűlési képviselője, s fülöpházi tanyáján szívesen látta családjával kis csapatunkat (amely időközben négy fővel bővült, mert csatlakozott hozzá a ballószögi csoport is, melynek tagjai ugyancsak A tanya című tárgy hallgatói). Balogh József nyújtotta be - képviselőtársaival: Ángyán József professzorral, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet igazgatójával, Lezsák Sándorral és Fülöp Istvánnal - a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről és fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat tervezetét, amelyet még tavaly ősszel az egyesület készített el, s amelyet ez év májusában egyhangú szavazással fogadott el a parlament.

  Estébe nyúlt a beszélgetés a tanyai „képviselőházban", mire véget ért, az orkán is csillapodott kicsit. Másnap reggel aztán újult erővel tört rá a tanyavilágra, s bár még csak október 15-ét írtuk, havas esőt, hódarát sodort a szél. Délután pedig a Tanyakollégium őszi hete lezárult, s legfőbb tanulságul talán annyit fogalmazhat meg tavaszig a krónikás: orkánban is megáll a lábán, aki nincs egyedül.

  Láthattuk: a tanyák népéből még nem veszett ki az összefogás. Segíteni kell nekik...

A szerző felvételei

*

BAKOSI TAMÁS

Az Alkalmazott Bölcsészeti Karról dr. Szarvák Tibor, dr. Tóth János és Antal György oktatók vettek részt a kutatásban. A hallgatók között voltak andragógia (Szvoboda Mariann, Lázár Csilla Noémi, Mácsai Róbert) és szociális munka szakos (Kádár Anikó, Bakosi Tamás, Vigh Zsolt, Somogyi Anita Ágnes, Hviszt Mónika) kutatni vágyó fiatalok.

  Az ABK hallgatói Jászszentlászló és Petőfiszállás tanyavilágát kutatták. Azt hiszem, hogy mindenki nevében mondhatom: rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk. Feledhetetlen élményt adott mindannyiunk számára ez a pár nap, amikor is kiszabadulhattunk az előadók, az iskolák, a városok által nyújtott nyüzsgésből, a mindennapjainkból és élvezhettük a természet közelségét. Remélem, hogy megváltozott sokunk nézete a tanyasi emberekről, a tanyasi létformáról és az esetlegesen meglévő negatív sztereotípiák lebomlottak gondolkodásunkban.