„Ahány hallgató idejön, az mind elégedett legyen” – Beszélgetés dr. Beke János rektor-helyettessel

B. G.

- Kérem, fogadja lapunk jókívánságait abból az alkalomból, hogy elnyerte a Szent István Egyetem oktatási és külkapcsolatokért felelős rektorhelyettesi megbízását! Munkaterületén hová teszi a hangsúlyokat, miben jelöli meg a követelményeket, tekintettel egyetemünk sokprofilú sajátosságaira is?

- Megbízatásomnál fogva két, egymással nehezen összemérhető területet felügyelek. Az oktatás az egyetem legfontosabb alaptevékenysége. Hogy milyen szakokon és milyen színvonalon oktatunk, az elsősorban attól függ, hogy karaink milyen stratégiát gondoltak ki, és azt hogyan valósítják meg. Az egyetemről a külvilágban alkotott kép azonban nagymértékben attól függ, hogy ezek a stratégiák mennyire összehangoltak. Ez irányú munkám feltételeit meghatározza, hogy a Rövid távú Rektori Program a karok közötti konszenzusos együttműködés igényére alapozó egységes oktatási stratégia kialakítását is célul tűzte ki. Nekünk olyan oktatási kínálattal kell rendelkeznünk, amely vonzó a középiskolásoknak és megfelel a munkaerő-piaci elvárásoknak. Az egyetemünk által kiadott diplomák, legyenek azok agrármérnöki, gépészmérnöki vagy közgazdász oklevelek, más iskolák pecsétjei alatt is megjelennek, és nem mindegy, hogy melyik pecsét ér többet. Ezért magam is a minőségi képzést szorgalmazom. Ma is vannak olyan szakjaink, amelyek helyzetüknél fogva unikálisak. Az állatorvosképzésről mindenki elismeri, hogy minőségi, megfelel a nemzetközi sztenderdeknek. De azt is megemlíthetem, hogy egyetemi szintű mezőgépész képzés is csak nálunk van. Ez egy kis létszámú képzés, de nyilvánvaló, hogy ezen a szakon az elitképzésre kell a hangsúlyt helyezni. Vagy például több felsőoktatási intézmény kínálatában szerepel a vadgazda mérnök szak, a miénk a minőségével emelkedik ki. A versenyhelyzetet és a versenyben való helytállás feltételeit tehát szinte szakonként más- és más módon kell értékelni és meghatározni, de a mérce csak a minőség lehet.

- Megítélése szerint miként biztosítható a mondottakon túl a SZIE oktatási pozíciójának a megőrzése?

- Minőségi képzést nem tudok elképzelni tisztán magyar nyelven. Egy-egy angol nyelvű kurzus végig vitele több energiát, felkészülést és nagyobb felelősséget igényel, mint egy magyar nyelvű kurzusé. Ez olyan feladatokat ró oktatóinkra, amelyeket ma még nem mindenki tud megoldani. De miután az Európai Unió tagjai vagyunk, egyetlen diplomás elhelyezkedési területe sem korlátozható Magyarországra. Az egyetem valamennyi dékánja azon az állásponton van, hogy az egyik előrelépési lehetőség az idegen nyelvű képzés, amelynek csírái már mindenütt fellelhetők. Azért is dolgozom tehát, hogy ezekből a csírákból növények hajtsanak. Hasonlónak érzem a kihívást, mint amely elé a Gépészmérnöki Kar érkezett a 90-es évek végén. Ha nem indítottuk volna el a gépészmérnök szakot, akkor ma 25-30 fős mezőgazdasági gépészmérnöki évfolyamokkal kellene számolni. Gazdaságilag fenntarthatatlan lenne a kar tevékenysége.

- Az ország demográfiai helyzete szinte Damoklész kardjaként lebeg a felsőoktatás felett. Ön szerint vannak még tartalékok a létszámban?

- A mai felsőoktatás megítélésem szerint kétszeresen túlméretezett. Aki a felsőoktatásba jelentkezik, az be is kerül, legfeljebb nem az elsőként megjelölt intézménybe vagy szakra. Na de ki foglalkozik azzal, hogy mi lesz vele? A lemorzsolódás műszaki területen a 60%-ot is elérheti! Nem biztos, hogy csupa tehetségtelen fiatalember tűnik el a szemünk elől! Sokszor csupán arról van szó, hogy olyan helyre születtek, ahol gyenge középiskola működik. Felvételi rendszerünk az osztályzatok alapján határozza meg a pontszámokat, és senki sem vizsgálja, hogy azok milyen tudást takarnak. Hiányzik a felsőoktatás rendszeréből az a mechanizmus, amely alapján el tudnánk ismerni, hogy ha valaki ugyan nem fejezte be a tanulmányait, de eljutott valamilyen szintig. Így fordulhat elő, hogy egy lemorzsolódó hallgató, aki néhány évfolyamot abszolvált, képesítés nélkül marad. A felsőoktatásnak meg kellene oldania azt, hogy a leforgácsolódó hallgatók is kapjanak a munkaerő-piacon beváltható bizonyítványt. Ezen a területen annál is inkább előbbre kellene lépni, mert a népesedési hullámvölgy miatt - feltételezve a felsőoktatás mai szerkezetét - a következő években a SZIE-n akár 15-20%-os hallgatói létszámcsökkenéssel is számolnunk kell.

- Miként látja az egyetemi diplomácia, a Szent István Egyetem külkapcsolatainak jelentőségét és milyen intézkedésekkel kívánja ezt a területet hatékonyabbá tenni?

- Egyetemünknek hihetetlenül kiterjedt és hihetetlen eklektikus kapcsolatrendszere van. Nincs ma talán a Földön olyan ország, amellyel ne lenne valamilyen intézményesült vagy személyes kapcsolatokon létesülő együttműködésünk. Ezek a kapcsolatok viszont nem egy előre végiggondolt stratégia mentén jöttek létre, hanem teljesen véletlenszerűen. Alkalmasint a rektorhelyettes arról vesz tudomást, hogy következően héten valamilyen delegáció érkezik hozzánk, de nem tudja pontosan, hogy milyen szintű és milyen értékű a kapcsolat és mi a látogatás célja. Másrészt: vannak olyan helyek, ahol kis területről nagyon sok kapcsolattal rendelkezünk és vannak fehér foltok. Valamiféle egyenszilárdságot kellene elérnünk. A tradíciókat, az elért eredményeket megbecsülve ki kell tehát alakítanunk nemzetközi kapcsolataink stratégiáját és rendjét. Ebben a munkában számítok azokra az elhivatott szakemberekre, akik már eddig is bizonyítottak egyetemünkön.

A legfontosabb, legszorosabb partneri kapcsolatokat a szomszédos országokkal kell ápolnunk, beleértve a külhoni magyarságot érintő intézményeket is. Tágabb kört alkot az EU tagállamokkal való kapcsolatrendszerünk. Ez azért is lényeges, mert ezekben az együttműködéseinkben lehet és érdemes megvitatni és értékelni a lineáris képzés bevezetésének tapasztalatait és megtenni javaslatainkat. Amennyiben nyugat-európai partnereinkkel tartalmas együttműködést tudunk kialakítani, konzorciumi tagként vagy konzorcium vezetőként jobb eséllyel pályázhatunk brüsszeli forrásokra.

A tengerentúli kapcsolatokat három részre szeretném osztani. Az Egyesült Államokból nem igazán várhatók hallgatók, bár a cserekapcsolatok révén részképzés, egy-egy kurzus indítása elképzelhető. Széleskörűek a kapcsolataink, kölcsönös az érdeklődés, de úgy érzem, nekünk még jobban ki kellene használni a lehetőségeket, például a Purdue Egyetemmel. Sajnálatos, hogy csökkent a hallgatói érdeklődés a farmgyakorlatok iránt. Rettentő fontos figyelni a távol-keleti országokra, elsősorban Kínára és Indiára. A kínai felsőoktatásban jó vélemény alakult ki a magyarról, ezen belül még jobb az agrár-felsőoktatásról, és Szent István egyetemi agrár-felsőoktatásról. Ha csak kis szeletet is tudunk szerezni felsőoktatási piacukból, az itt már nagyon sok hallgatóban jelentkezne. Afrikában elsősorban az arab világgal való együttműködés perspektivikus, aminek több évtizedes hagyományai vannak és újonnan alakult magánegyetemek keresik velünk a kapcsolatokat.

- Tervez-e változtatásokat a munkaterületét szolgáló adminisztráció működésében vagy struktúrájában?

- Mindenek előtt le kell szögezni, hogy egy rektorhelyettesnek nincsenek munkáltatói jogai. A szóban forgó területeken folyó munka eredményességében egyébként is a napi munkát végzőknek van meghatározó szerepük. Segítőkész, hozzáértő, elhivatott munkatársak kellenek, mint ahogy vannak is. Ha például nem lenne két olyan kolléganő, akik kezükben tartják az Erasmus programot, akkor az nem vált volna a SZIE sikerprogramjává. Tavaly az egyetemek között példátlan módon mi két kiváló Erasmus koordinátor kitüntetést könyvelhettünk el. Azt viszont elkerülhetetlennek tartom, hogy világos, egyértelműen szabályozott, a rektori programnak megfelelő, hierarchikus szervezet jöjjön létre mind az oktatásigazgatás, mind a nemzetközi kapcsolatok területén. A sikeres egyetemi képzés és partnerkapcsolatotok az eddigieknél koncentráltabb és szervezettebb operatív munkát követelnek. Meggyőződésem, hogy ehhez a mindennapi tevékenységeket kezükben tartó szervezetek élén olyan vezetőkre van szükség, akik csak az általuk irányított egységekre fókuszálnak és az alkotó munkához megfelelő munkahelyi légkört garantálnak. A múlt évben a három gödöllői dékán egyetértett abban, hogy a rekonstrukció oldalvizén kialakítsanak egy közös tanulmányi osztályt, amely megszünteti az oktatásszervezési munka jelenleg meglévő párhuzamosságait, átfedéseit, s közben megőrzi a kari hagyományokat és specifikumokat. Hiszen az összeszervezett tanulmányi osztályon ugyanazok foglalkoznának a hallgatókkal, mint korábban. Ugyanakkor a munkájukat segítő infrastrukturális feltételek biztosítása központosíthatóvá válna. Úgy gondolom, ezt a lépést meg kell tenni attól függetlenül is, hogy elindul-e a beruházás, vagy sem. Megítélésem szerint megtakarítás érhető el az informatikai infrastruktúra közös használatával és nagy segítséget jelentene, ha a Neptun különböző problémáival egy hozzáértő szakértő foglalkozna főállásban. A külföldi partnerkapcsolatok területén véleményem szerint Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságára lenne szükség, amelynek munkáját pályázat útján kiválasztott főállású vezető irányítaná.

Mindez, úgy gondolom, nem öncélú elképzelés. Amikor magyar nyelvű képzést hirdetnek az osztrák és svéd egyetemeken, amelyeken ad abszurdum olcsóbban is lehet tanulni, mint itthon, akkor minden erőnkkel arra kell törekedni, hogy ahány hallgató idejön, az mind elégedett legyen.