Életút Kunszentmártonból az Apáczai Csere János-díjig

A Magyar Kultúra Napján vette át az Apáczai Csere János-díjat dr. Kaifás Ferenc professor emeritus, akire szeretettel gondolnak hallgatói, hazai és külföldi kollégái. Bár tudjuk, hogy életrajzi regényét írja, (s annak mielőbbi megjelenését várjuk), lapunk hasábjain is teszünk egy kísérletet pályaívének megrajzolására.

Kaifás Ferenc 1936-ban született Kunszentmártonban, szerény anyagi körülmények között, tanyán élő szülők első gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait 1951-ben fejezte be a nagyközség külterületén lévő iskolában. A tanév végén a 8. osztályos tanulókat ünnepélyesen búcsúztatta (a ma 101 éves) Tigyi Jani bácsi és Kaifás Ferit elindították a Tiszazugból „továbbtanulni" a szolnoki Gépipari Technikumba. A technikumi tanulmányok nemcsak humán műveltségét alapozták meg, hanem az országos hírnevű iskola kiváló felkészültségű tanári kara, elsősorban Boronkai György igazgató, Schuk Lajos matematika, Csontos Antal mechanika és gépelemek, P. Kocsis István gépgyártástechnológia tanárok hatására érdeklődése fokozatosan a műszaki feladatok megoldására, az érettségi tételek mechanika problémáinak megmagyarázására irányult. Harmadik osztályos korában már országos műszaki tanulmányi versenyt nyert „kollerjáratok kinematikai-kinetikai elemzése" című munkájával.

Boronkai György 20 évig Pattantyús Ábrahám Géza műegyetemi professzor asszisztense is volt.

Boronkai György a kitüntetés technikus oklevéllel Kaifás Ferencet külföldi felsőfokú tanulmányok végzésére „Cipőgépgyártó mérnöki szakra" ajánlotta. Az akkori törvények szerint a sikeres felvételi írásbeli és szóbeli vizsgákra a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen került sor. A külföldi tanulmányok azonban csak jóval később, felnőtt korban, a 70-es években kezdődhettek, mezőgazdasági gépészeti témakörben, és mechanikai alapkutatások tanulmányozásában, mivel a volt osztálytársak, barátok utáni vágy Budapestre hívta.

Egyetemi tanulmányait a szülői házból hozott mezőgazdasági gépszeretet és a család nehéz élet- és munkakörülményein való segíteni akarás következtében a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolán kezdte el. Dr. Bánházi János és dr. Szabó Imre tanárok meghívására negyedéves hallgatóként Sallai Gáborral együtt Pátyon már részt vehetett dr. Lehoczky László professzor gyorsszántási kísérleti eredményeinek a talajok és a termények fizikai paraméterei szerinti értékelésében. Az egyetemi tanulmányokkal párhuzamosan 1957-1960-ig a pestszenterzsébeti Acélszerkezeti Technikum diákotthonában nevelőként is dolgozott Iványi Istvánnal, a későbbi Szabványügyi Hivatal elnökével együtt. A diákotthon lakást, ellátást és szerény ösztöndíj kiegészítést adott, mivel a szülők az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos költségeket fedezni nem tudták. Életútját a technikumi sikerek az egyetemi kutatásokban szerzett első élmények alapvetően eldöntötték.

„Szívvel-lélekkel a hallgatókért"

1960-ban szerzett kitüntetéses mezőgazdasági gépészmérnöki oklevelet, és végzés után közvetlenül a Mechanika Tanszékre került gyakornokként. Első tanszékvezetője dr. Vargha György egyetemi docens volt, aki korábban Németországban metallográfiai témakörben műszaki doktori címet szerzett. Tanácsára Magyarországon először kezdett foglalkozni a modellnélküli optikai feszültségvizsgálat elméleti alapjaival és alkalmazási problémáival. Az eljárásból végzése után 4 évvel dr.agr.technikai-doktori címet kapott. Szükséges megjegyezni, hogy az eljárás ma már a gépelemek tananyagába is beépült.

Kaifás Ferenc a tanszék valamennyi tantárgyában közreműködött gyakorlatvezetőként, vagy előadóként. Tanári szobája ajtaja mindig nyitva állt a segítségért, tanácsért, konzultációért hozzá forduló hallgatók előtt. Különös figyelmet fordított a hátrányos helyzetű tanulók tanulmányainak segítésére, mivel ő is ezt az utat járta végig.

Hallgatóit nemcsak a mechanikából igyekezett felkészíteni, a legfontosabb elveket előadni, hanem nagy hangsúlyt fektetett a mérnöki alkalmazás módszereinek megtanítására is.

Számtalan diplomaterv, TDK dolgozat konzulense és bírálója volt. Különösen kedvesek számára a következő tanítványok és dolgozatuk: Plasek Gábor „Rugós boronafogak fárasztó vizsgálata", Horváth Mihály: „Mezőgazdasági termények sérülése ütközéskor, Ajtai Attila „Gabonaosztályozó szerkezetek dinamikai kiegyensúlyozása". Hat évig tanított Székelyföldön. A Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon közel tíz évig tanította orosz nyelven a Mezőgazdasági műszaki ismeretek című tantárgyat.

A szemenkénti vetés elméleti alapjai című előadás részlete

Félállásban a Bánki Donáth Gépipari Technikum levelező tagozatán az „Európai Alapítvány" vízépítési és környezetvédelmi technikus képzőjén Vízépítési szerkezetek méretezése című tantárgyat adta elő.

A Gépészmérnöki Kar végzős évfolyamai három alkalommal köszönték meg „gépész aranygyűrű" adományozásával munkáját.

1966-ben adjunktusi, 1976-ban docensi kinevezést kapott, 1998-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki.

„Miként kezdtem, végig az maradtam.

Amit elhatároztam, mindvégig azt csináltam"

Tudományos kutatómunkája nagyon széleskörű. Foglalkozott erő- és nyomatékmérő műszerek pontossági vizsgálatával, mezőgazdasági anyagok szilárdságtani paramétereinek meghatározási módszereivel, a vágás mechanikájának törvényszerűségeivel, és a mezőgazdasági gépek dinamikai problémáinak megoldási kérdéseivel.

1968-1972-ig az MTA levelező aspiránsa volt. A műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot a „Mezőgazdasági szálas termények támasztás nélküli vágásának dinamikai modellezése" témakörű disszertációjával 1983-ban nyerte el. Sok-sok küzdelem előzte meg a disszertáció témakörének kialakulását és védését. Jó szívvel emlékezik munkáját segítő barátaira, dr. Petrei Lajos és dr. Szabó György főmérnökökre.

A kutatási pályázatok megjelenését követő időszakban számos pályázatot nyert, amelyek tudományos eredményeinek felhasználásával 1996-ban a műszaki tudományok területén dr. Páczelt István és dr. Sitkei György akadémikusok elnöklete mellett mezőgazdasági talajmechanikából habilitált. 1997-ben az Orosz Mezőgazdasági Tudományos Akadémián megszerezte az MTA doktora címet a gátolt vágást megvalósító, saját tervezésű és konstrukciójú talajlazító méretezési eljárásával.

A gépkonstrukciót ma már alkalmazzák a mezőgazdasági termelésben. Fontos szerepet tölt be a mezőgazdasági csernozjom talajok termőképességének fenntartásában.

Egy szántóföldi kísérlet részlete a talaj optimális nyírásszögének meghatározására

A nemzetközi irodalomban orosz és angol nyelven eddig 130 publikációja és 4 gépkonstrukció szabadalma jelent meg. Számos hazai és külföldi elismerése közül kiemelkedik a Moszkvai Gorjacskin Mezőgazdasági Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzora címe. 2004-ben az oktatási miniszter Pedagógus Szolgálatért Érdeméremmel, 2008-ban Apáczai Csere János-díjjal tüntette ki.

2006. év végén nyugdíjba ment, professzor emeritus címet kapott, de azóta is minden nap bejár a tanszékre. Levelező hallgatóknak előadásokat tart Statikából és Szilárdságtanból, nappali tagozatos hallgatóknak Gépészeti lengéstanból és Szilárdságtani mérésekből. Jegyzetet ír Gépek dinamikájából. Külföldi egyetemi kapcsolatok ápolásával foglalkozik. Igény szerint konzultációkat tart jelenleg kazahsztáni PhD hallgatóknak.

Csaknem öt évtizedes oktatói pályáját, sikereit három körülménynek köszönheti. Szüleinek az életért, Tanárainak a megalapozott tudásért, Feleségének, Margitkának az áldozatvállalásért hálás, hogy a változó tanszéki és politikai viszonyok között biztosította számára a nyugodt, zavartalan otthoni munka lehetőségét és a szakmai életutat.