A minőségi képzést választottuk

Június 13-án tartotta tanévzáró ünnepi ülését a Szent István Egyetem Szenátusa a gödöllői aulában. Az eseményen részt vett dr. Hasszan-Aziz Hasszanov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet (Azerbajdzsáni Köztársaság) és dr. Mária Kadlečíková, a FAO Közép- és Kelet-Európai Alregionális Irodájának vezetője. Köszöntőt dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, tanévzáró beszédet dr. Solti László rektor mondott. Az ünnepségen doktorokat avattak, habilitációs és jubileumi okleveleket, kitüntetéseket, elismerő címeket adtak át. Dr. Reischl Gábor főiskolai tanár betegsége miatt elmaradt a Szent István Előadás.

- Gödöllőnek fontos az egyetem, fontos, hogy minél hatékonyabban működjön, sokoldalú továbbtanulási lehetőséget kínáljon a városban élőknek - mondta köszöntőjében dr. Gémesi György polgármester. Hozzátette: az egyetem és Gödöllő a mindennapokban is együttműködik: számos ponton érintkeznek, találkoznak a fejlesztési elképzeléseik.

Ezután dr. Solti László rektor tanévzáró beszéde következett.

- Az oktatási intézmények életében minden évben ismétlődő esemény a tanév megnyitása, majd az akadémiai év befejeztével a tanévzáró. Ez a folytonos körforgás, amelynek alkalmából az egyetem vezetése köszönti az újonnan belépőket, ismerteti az induló tanév idejére kitűzött célokat és feladatokat, végül áttekinti az elért eredményeket és értékeli az intézmény munkáját. A tanévzáró tehát alkalmat nyújt egyfajta számvetésre, és az előző szeptemberi tanévnyitáskor kitűzött elképzelések megvalósulásának, az eltelt 10 hónap munkájának értékelésére.

Vajon szükséges-e ragaszkodni ehhez az évente két alkalommal megrendezésre kerülő, tartalmi átfedésekkel is járó ceremoniális rendezvényre? Azt hiszem, és talán nem leszek egyedül ezzel a véleményemmel, hogy igen. A felsőoktatás helyzete, és benne természetesen egyetemünké is, állandóan örvénylik, változik. Nem biztos, hogy ez a nyugtalan környezet, a kiszámíthatatlanság és bizonytalanság jó az eredendően konzervatív egyetemi élet szempontjából, de alkalmazkodnunk kell hozzá.

Az egyik tényező, amire elkerülhetetlenül figyelnünk kell, a demográfiai hullámvölgy, a belépő hallgatók egyre csökkenő száma. Öldöklő versenyre kényszeríti ez az elmúlt évtizedben meggondolatlanul földuzzasztott intézményeket, akik a következő években a fennmaradásukért küzdenek. És ahogy ilyenkor lenni szokott, nem mindig tiszta, sportszerű eszközökkel. Bevetnek túlzó reklámhadjáratot, a kapcsolati tőkéből származó előnyöket, az elvárt teljesítmény már-már elvtelen csökkentését, szóval mindent, amivel elkerülhetik a bezárást. Vajon hol a mi helyünk ebben a lefelé tartó ördögi spirálban, milyen stratégiát válasszunk magunknak? Hosszú viták és elemzések után a Szent István Egyetem karai a nehezebb, ám az egyetlen, hosszú távon is reményteli utat jelölték ki maguknak: a minőségi képzést választották.

Keserves és fájdalmas út ez akkor, amikor a mennyiségi szemléletű, érték nélküli közegben a pillanatnyi túlélés érdekében nem sokan áldoznak a minőségre. Mégis jónak gondolom, mivel az értéktelen diplomák és állástalan diplomások kora már leáldozóban van, egy nyitott országban a hallgatók nem fogják idejüket és energiájukat használhatatlan oklevelek megszerzésére áldozni. Vajon mit ér a végzettség, amiről hamarosan hivatalos papírt, diplomát kapok? Tudom-e használni azt a rengeteg tudásanyagot, amit elsajátítottam, és kellek-e valahol? Ilyen kérdések foglalkoztatnak minden pályakezdőt és bennünket, tanárokat is, hiszen bármely iskola legfőbb értékmérője az, mit érnek el tanítványai. Nos, amikor erről esik szó, nyugodtan állíthatom, hogy a Szent István Egyetem karai jól konvertálható diplomát adnak végzőseik kezébe. Talán szerencsénk van abban, hogy intézményünk az agrárképzés hagyományos fellegvára, végzettjeink az ország szinte minden mezőgazdasági vállalkozásában, döntéshozó testületében jelen vannak. Használjuk ki értékes kapcsolataikat és lojalitásukat egykori iskolájuk iránt! Talán nem alaptalan azt remélni, hogy diákjaink közül többen fognak szép szakmai karriert befutni és néhány esztendő múltán sokukat láthatjuk majd a legkülönbözőbb vezetői pozíciókban. Ne feledjék: az Önök szakmai sikerei az egyetem dicsőségét, hírnevét erősítik, amire méltán leszünk büszkék és remélem, osztozhatunk majd örömükben. Ugyanakkor hadd emlékeztessek egy mostanában gyakran hallott problémára, amikor a frissen végzett szakemberek - a Nagy Lehetőségre várva - elszalasztják azokat a reális állásajánlatokat, amelyeket betöltve a gyakorlatban is elsajátíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket eddig főképpen a könyvekből, elméletben tanultak meg. Higgyék el, nem szégyen a szakmai ranglétrát alulról kezdve végigjárni és összegyűjteni mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre majd később, vezető beosztásba kerülve oly nagy szükségük lesz. És ne feledkezzenek meg a manapság oly fontos élethosszig tartó tanulásról, továbbképzésről, ahol szintén számítunk részvételükre, de már nem mindig hallgatóként, hanem kollégaként és alkalmanként vendégelőadóként is.

Visszatekintve az utóbbi évtizedekre, állandóan csak azt láttuk és hallottuk, hogy a mezőgazdaság jelentősége folyamatosan csökken, az ágazat hozzájárulása a bruttó nemzeti össztermékhez szinte elhanyagolható és a népesség mind kisebb hányadát foglalkoztatja.

Majd minden mezőgazdasági termékből túltermelés volt, és az eladhatatlan agrártermékek a felvásárlási árakat olyan alacsony szintre nyomták le, ami a termelők megélhetését veszélyeztette, sokan fel is hagytak a tevékenységgel - különös tekintettel arra, hogy az Európai Unió ezt még anyagilag is támogatta. Érthető tehát, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények a nevükből is igyekeztek kihagyni mindent, ami a mezőgazdasági irányultságra utalt. Azután, mintegy varázsütésre, egyetlen esztendő alatt a szemünk előtt változott meg minden. Elegendő volt egy aszályos év okozta alacsony terméshozam, és a művelésből kivont mezőgazdasági területek, a támogatással ugaroltatott földek, a meglóduló kőolajárak miatt alternatív energiatermelésre használt termények megbosszulták magukat: az élelmiszerek ára hirtelen 30-40%-kal nőtt. A túlfűtött távol-keleti gazdaság igénye nem csak az energiahordozók és nyersanyagok, hanem az élelmiszerek iránt is megugrott, aminek eredményeképpen ma már globálisan mintegy 850 millió éhezőről beszélnek, az elmúlt héten az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezete, a FAO is erről tanácskozott. A kőolaj után tehát az élelmiszer is stratégiai cikké vált. Olyan változás ez, ami alól mi sem vonhatjuk ki magunkat: szinte egyetlen jelentős természeti erőforrásunk, a mezőgazdaság felértékelődött. Itt az idő, hogy Magyarország éljen páratlan lehetőségeivel és építsen ezekre az adottságokra. Egyetemünk pedig lehetőséget kap arra, hogy agrárhagyományait megtartva, de a XXI. századi biológiai-technikai újdonságoknak megfelelően korszerűsített ismeretekkel felvértezett szakemberekkel lássa el a mezőgazdaságot. Aki az alulképzett földművesekre gondol, alaposan téved: a mai agrárium a molekuláris biológiai ismeretektől a legkorszerűbb technikáig minden korszerű eljárást használ, és nekünk ehhez az alkalmazott, gyakorlat orientált mezőgazdaság-tudományhoz kell jól képzett szakembereket kibocsátani.

Látható tehát, hogy a körülöttünk lévő világ alaposan megváltozott - sajnos, nem mindig örömünkre. Élen járó mintaországból egymással acsarkodó, békétlenkedő sereghajtókká váltunk, és ezúttal nem foghatjuk az országot megszállva tartó idegen erőkre. A megosztottság lassan mindenre rátelepszik és szakmai kérdésekben is a politikai erővonalak döntenek. Évnyitó beszédemben arra utaltam, mekkora érték a 40 év után elnyert szabadság, ami rendszerváltáskor vér nélkül az ölünkbe hullott, és amivel élni, nem visszaélni kell. Hogy az állampolgár szabadsága nem lehet az egyén jogainak korlátlan kiterjesztése, hanem éppen ellenkezőleg: a jogok és kötelezettségek egymástól elválaszthatatlan, kényes egyensúlyát jelenti.

Hogy nemzeti fölemelkedés nincs tolerancia és ésszerű kompromisszumok nélkül, és az országnak annyira hiányzó erős és öntudatos polgári réteg legfontosabb jellemzője épp az önálló gondolkodás. A nagy hagyományokkal rendelkező nyugati demokráciák polgárai nem hagyják magukat a politika szolgálóleányává silányítani. Nekünk egyetemként pedig elemi kötelességünk ilyen értelmiségieket nevelni.

Az elmúlt héten a gazdász- és gépészkar jubileumi diplomaosztó ünnepséget tartott, ahol szót kaptak a kitüntetett aranydiplomások. Tanulságos volt hallani, milyen körülmények között kellett az ötvenes években tanulniuk, hogyan kezdték szakmai pályafutásukat az éppen elfojtott 56-os forradalom után, az erőltetett kollektivizálás időszakában, és milyen kompromisszumok árán tudták elvégezni azt a feladatot, amelyet ők maguk küldetésnek neveztek. Emlékeztettek a pályaelhagyó vagy a megtorlások elől külföldre menekülő egykori évfolyamtársakra, akik hazájukban nem tudták befutni azt a pályát, amelyet választottak. És ma, vajon nem látszik-e párhuzam az ő sorsukkal akkor, amikor a végzett diplomások tömegesen hagyják el az országot jobb megélhetés vagy éppen kevésbé zaklatott élet reményében? Én nem hiszek abban, hogy ez az értelmiségi exodus pusztán anyagiakkal magyarázható. A közállapotokon, az ország hangulatán szükséges javítani ahhoz, hogy a legfogékonyabb kezdő éveiket külföldön töltő és értékes tapasztalatokat gyűjtött szakemberek rövidebb-hosszabb tanulóidő után visszatérjenek hazájukba és az ország üdvére, a maguk örömére dolgozhassanak. Hogy is mondta a legnagyobb magyar, Széchenyi István 1828-ban?

„Én annak vak erősítésében, hogy magyar lónál, magyar bornál, magyar szakácsnál stb jobb nincs, hazafiúságomat soha nem helyeztettem és olly hiábavalóságokban helyezni minden bizonnyal soha nem is fogom. Mert távul legyen azt gondolnom, hogy a Magyar már megvénült tudós, aki a Tudományok minden ágozatjain túl esett volna. A Magyar még egy ifjú legény, akinek bizony még sokat kell tanulnia, de akibül még valaha sok is válhatik."

Megszívlelendő szavak, amelyekből láthatjuk tehát, tisztelt ünnepi tanácsülés, hogy bőven van teendő mindannyiunk számára. Mindezek alapján kívánom, hogy a nyári szabadság idején pihenjenek, töltődjenek föl energiával, hogy ősszel megújult erővel lássunk hozzá a következő tanév feladatainak!

A tanévzáró ünnepség doktorrá avatással, majd habilitációs oklevelek átadásával folytatódott. Agrár műszaki tudományok tudományágban Géczyné Víg Piroska és Ruda Győző, állatorvosi tudományok tudományágban Halmay Dóra, Imre Ariel és Molnár Viktor, állattenyésztési tudományok tudományágban Bodrogi Lilla, Hegyi Árpád és Tóth Balázs, biológiai tudományok tudományágban Brandt Sára, Czóbel Szilárd, Keresztényi István, Keszthelyi Anita, Naszradi Tamás és Oravecz Attila, gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban Barkaszi Levente, Duleba Szabolcs, Katóné Jancsok Zsuzsanna, Kis Sándor, Ritter Krisztián, Szabóné Fenyvesi Éva, Tiboldi Tibor, Tóth Antal, Vágány Judit Bernadett, Vágó Szabolcs és Vásáry Miklós, környezettudományok tudományágban Atzél Béla, Barna Szilvia, Fehér Olga, Füzy Anna, Ködöböcz László, Tar Ferenc és Vona Márton, növénytermesztési- és kertészet tudományok tudományágban Árpás Krisztina, Baloghné Zándoki Erika, Jankovics Tünde, Kovács Gabriella, László Péter, Stiller Ibolya és Szőke Antal szereztek doktori fokozatot.

Habilitációs okleveleket a következő egyetemi oktatók kaptak. Agrár-műszaki tudomány: dr. Szabó István, dr. Szlivka Ferenc, dr. Zsoldos Ibolya. Állatorvos-tudomány: dr. Bajcsy Árpád Csaba, dr. Bakonyi Tamás, dr. Balogh Lajos, dr. Hornok Sándor, dr. Varga Tamás Róbert. Állattenyésztés-tudomány: dr. Kovács Alfréd, dr. Polgár J. Péter. Biológia tudományban: dr. Dulai Sándor, dr. Nagy János, dr. Nagy Péter István, dr. Szerdahelyi Tibor. Gazdálkodás- és szervezéstudományban: dr. Kovács Dezső. Növénytermesztési és kertészeti tudományban: dr. Pék Zoltán.

A Szenátus tiszteletbeli doktori címet adományozott dr. Flórián Károly professzornak a SZIE és a Kassai Műszaki Egyetem között évtizedek óta fennálló eredményes tudományos és oktatási együttműködés kialakításában és ápolásában végzett tevékenységének elismeréseként.

A Szenátus első ízben adományozott rector emeritus elismerő címet a SZIE volt rektorainak megbecsülésére. Dr. Szendrő Péter 2000. január 1-jétől 2003. december 31-ig, dr. Molnár József 2004. január 2-től 2007. június 30-ig volt a SZIE rektora.

SZIE Aranyérem kitüntetésben részesült dr. Dobos Kovács Mihály egyetemi adjunktus (ÁOTK) és Miklós András tanszéki mérnök (GÉK). SZIE Ezüstérem kitüntetést vett át dr. Markó Balázs főiskolai adjunktus (YMÉK).

Az egyetem rektora Professor Emeritus címet adományozott dr. Enyedi György egyetemi tanárnak, akadémikusnak (GTK), dr. Szabó Lajos egyetemi tanárnak (GTK) és dr. Szendrő Péter egyetemi tanárnak, (GÉK).

A Szenátus egyetemi magántanári címet adományozott dr. Bayoumi Hamuda Hosam, az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testület ügyvezető igazgatója részére a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezet és Tájgazdálkodási Intézetbe.

Címzetes egyetemi tanári elismerésben részesült dr. Bata Árpád (Dr. Bata Zrt.) vezérigazgató (ÁOTK), dr. Gábor György (ÁTKI Herceghalom) tudományos tanácsadó (ÁOTK), dr. Harrach Balázs (MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézet) tudományos tanácsadó (ÁOTK), dr. Neszmélyi György (Külügyminisztérium) tanácsos és konzul (GTK), dr. Potori Norbert (Agrárgazdasági Kutató Intézet) tudományos osztályvezető (GTK), dr. Tálas Péter (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) igazgató (GTK), dr. Horváth László (ELTE Meteororológiai Intézet) főtanácsos (MKK).

Címzetes egyetemi docens elismerésben részesült Eberst Ottó Paul (Proned Control SRL Románia) igazgató (GÉK), Pop Sever Georghe (Proned Contoro SRL Románia) mérnök (GÉK), Élő Zoltán (FVM Vidékfejlesztési Intézet) főtanácsos (GÉK), dr. Reith János (Direct-Line Kft.) igazgató (GÉK).

Az egyetem vasoklevelet adományozott Schormann Károlynak a Kolozsvári Magyar Királyi Mezőgazdasági Főiskolán és dr. Bánki Horváth Bélának a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevele alapján. Az ünnepségen bejelentették, hogy gyémántdiplomát vett át a Műegyetemen dr. Huszár István, aki 1975-81-ig a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar dékánja volt.

A Szenátus SZIE Babérkoszorú arany fokozatot adományozott a következő munkatársaknak: Kiss László gazdasági igazgató (ÁOTK), dr. Mészáros M. János egyetemi adjunktus (ÁOTK), Orbán Éva igazgatóhelyettes (ÁOTK), Dobcsányi Ferencné tanulmányi titkárságvezető, (GTK), dr. Kiss Andorné titkárságvezető (GTK), dr. Nagy Sándorné gazdasági ügyintéző (GTK), Kozma Lászlóné gazdasági ügyintéző (GTK), Oláh Tibor termelési igazgató (GTK), dr. Csizmadia Béla egyetemi tanár (GÉK), dr. Pék Lajos egyetemi docens (GÉK), dr. Szabó István egyetemi docens (GÉK), dr. Ombódi Attila egyetemi docens (MKK), dr. Turcsányi Gábor egyetemi docens (MKK), Fejes Edit testnevelés csoportvezető (YMÉK), Pandula András tanszéki mérnök (YMÉK), Tóth Andrásné főiskolai adjunktus (YMÉK), Pomázi Imréné igazgató (ABK Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium), Stefán Ildikó adjunktus (ABK), Tresó Jánosné bér- és munkaügyi csoportvezető (ABK), Oláhné Sápi Katalin ügyvivő szakértő (Főtitkári Hivatal), Törökné Hajdú Mónika hivatalvezető (EDHT), Cserháti Mátyás tanszéki mérnök, Vargyas Istvánné gazdasági ügyintéző (GFI), Tóthné Pál Erzsébet gazdasági ügyintéző (GFI), dr. Walleshausen Gyula nyugalmazott könyvtárigazgató, Mérő Patrik Attila hallgató.

A Szenátus SZIE Babérkoszorú Ezüst Fokozatot adományozott a következő munkatársaknak: Eszes Ferenc ügyvivő szakértő (ÁOTK), Gergely Gyuláné főkönyvi könyvelő (ÁOTK), Orosz Mária bérszámfejtő (ÁOTK), Orosné Soltész Krisztina előadó (ÁOTK), Berze Béláné igazgatási ügyintéző (GTK), Horváth Zoltán egyetemi adjunktus (GTK), dr. Uzonyi Györgyné egyetemi docens (GTK), dr. Bártfai Zoltán egyetemi docens (GÉK), Lágymányosi Attila egyetemi tanársegéd (GÉK), dr. Szentpétery Zsolt egyetemi tanár (GÉK), Büttner Sarolta tanszéki mérnök (MKK), Garai Istvánné igazgatási ügyintéző (MKK), Szabó Péterné hivatalvezető (MKK), Katona János főiskolai adjunktus (YMÉK), Lantos Tamásné pénzügyi referens (YMÉK), Sándor Zsuzsanna külügyi titkár (YMÉK), Gyurkó Miklósné szakvezető tanár (ABK), Kadosa Lászlóné főiskolai adjunktus (ABK), Dobroviczki Attila gépkocsivezető, Tóth Balázs könyvtári ügyintéző (Gödöllői Tudományos Könyvtár), Lukács Istvánné kisegítő alkalmazott (Gödöllői Kollégiumok Igazgatósága), Berger Róbert műszaki ügyintéző (GFI), Gólya Anna gazdasági ügyintéző (GFI), Korsós Zoltánné ügyvivő szakértő (GFI).

A Szenátus SZIE Babérkoszorú hallgatói fokozatot adományozott Nagy Saroltának (GTK), György Péternek (GÉK), Kotrik Lászlónak (MKK), Kovács Tamásnak (ABK), Karászi Lászlónak (YMÉK).

Az oktatási és kulturális miniszter a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetésben részesítette dr. Kovács László egyetemi adjunktust (GTK), dr. Komáromi Nándor egyetemi docenst (GTK), dr. Dróth Júlia egyetemi docenst (GTK), Csiszár János egyetemi adjunktust (GÉK), dr. Kalácska Gábor egyetemi docenst (GÉK), dr. Judák Endre egyetemi docenst (GÉK), dr. Fülöp István egyetemi adjunktust (GÉK).

Nyugállományba vonulásuk alkalmából az oktatási miniszter a következő egyetemi dolgozókat részesítette Pedagógus Szolgálati Emlékéremben: dr. Kertész János mestertanár (GTK), Mezei József tudományos munkatárs (GTK), dr. Szalóczi Péterné egyetemi tanácsos (GTK), Szakál István tanár (ABK).

SZIE Főmunkatárs elismerő címben részesült Horváth Mihályné gazdasági ügyintéző (MKK), Bellus Károlyné pénztáros (GFI), Miholics Lászlóné gazdasági ügyintéző (GFI). SZIE Munkatárs elismerő címben részesült Tajcs Lászlóné műszaki ügyintéző (GFI), Fehér Dezsőné pénzügyi ügyintéző (GFI).

Balázs Gusztáv felvételei