Tájökológiai Lapok

 

B. G.

A SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete és Tájökológiai Tanszéke 2003-ban alapította a Tájökológiai Lapok című folyóiratot. Főszerkesztői Penksza Károly és Barczi Attila. A 2009. évi 2. szám tartalma hűen tükrözi, amit a laikus szimpatizáns sejt a tájökológus szakmáról. A szerzők számára úgy „térkép e táj", ahogyan azt Radnóti Miklós is érezte.

A gazdag tartalomból válogatva angol nyelven olvashatunk a Szlovákia agrártájain megőrzött európai kulturális örökségről és a stratégiai környezeti vizsgálatok készítésével összefüggő problémákról Szerbiában.

Az ELTE Természettudományi Karán Környezetoptika Laboratórium is működik. Ez az új, polarizációs bögölycsapdáról írt tanulmányból derül ki. A bögölyök egyedszámának csökkentésére az 1930-as évektől kezdődően több különböző csapdát fejlesztettek ki, írja a szerző, Blahó Miklós. A Tájökológiai Lapokban ismertetett új csalifelület - a talajon elhelyezett, keskeny peremű, vízszintes fényes fekete lemez - sokkal vonzóbb a bögölyök számára, mint egy fényes fekete gömb vagy tórusz.

Ádám Szilvia, Penksza Károly, Malatinszky Ákos és Csontos Péter A Koppánymonostori-sziget kialakulása és tájtörténete című tanulmánya leírja a Komárom nyugati partjánál elhelyezkedő, több mint 300 éves sziget vegetációját, annak változását, a folyószabályozási munkák hatását. A kutatás florisztikai eredménye a szigeten több foltban előforduló szőlőfajok felmérése. „A filoxéra vész idején gyakran ilyen szó szerint elszigetelt területeken kivadulva maradtak meg a bortermelésre is használt fajok, s a tájtörténeti kutatások során is kiderült, hogy a mellékág túlpartján három évszázada szőlőskertek vannak, amik remek forrást biztosítottak a szőlőnek a szigeten való megjelenésére, túlélésre."

Mravcsik Zoltán, Harmos Krisztián és Malatinszky Ákos Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálatai az Északi-Cserhátban című tanulmánya hasonló folyamatokat mutat be, mint amelyek az ország számos más táján zajlanak a múlt század 60-as, 70-es éveiktől napjainkig. A szerzők beszámolnak arról, hogy miként foglalja vissza a természet és mivé alakítja a két-három évtizede még az ember munkáját dicsérő területeket.

Nógrád megyében 1873-ban (a szőlőgyökértetű pusztítása előtt) 6928, 1895-ben 2526, 1915-ben 1399, 1965-ben 2457, 1980-ban 1525, 2005-ben 460 hektáron termesztettek szőlőt. A számok önmagukért beszélnek. A Tájökológiai Lapokat mégis a szerzők gondolatai és következtetései miatt érdemes olvasni.