„A világban mindig lesz kereslet, csak meg kell találni”
Egyetlen magas színvonalú magyar agráregyetem legyen, amely magas szinten elégíti ki a hazai igényeket, mert ha nem így lesz, akkor tíz év múlva gyerekeink csak külföldön szerezhetnek agrárdiplomát, mondta dr. Hornok László akadémikus, rektorhelyettes a Gödöllői Egyetem Volt Diákjai Baráti Egyesületének múlt évi közgyűlésén.
A GEDBE által az agrárdiplomások körében évente végzett felmérések rendszeres témája az agrároktatás. A tagság életteljesítménye jogán foglalkozik a kérdéssel és érzi fontosnak, hogy megszólaljon ez ügyben. Ezúttal a közgyűlésen elhangzottakból idézünk.
Dr. Hornok László azt is javasolta, hogy a mezőgazdasági vállalkozást, gazdálkodást képzettséghez kell kötni, mint ahogyan ez más szakterületeken is így van. Számára érthetetlen, hogy eltörölték a felvételi vizsgát, ahol arról is meggyőződhetett az iskola, hogy a jelentkező be tud-e menni száz tehén közé, föl tud-e ülni egy traktorra. Hiányolta, hogy a korábbi évtizedekkel szemben a végzősök nem szereznek erőgépre szóló jogosítványt a diploma mellé.
Pintér Tibor, a Közép-Magyarországi Agrár-szakképző Központ főigazgatója elmondta: az életfogytiglan tartó tanulás létjogosultsága óriási. De a jelenlegi tudásszinttel nem megvalósítható. A középfokú képzéseknél ugyanazok a problémák, mint a felsőoktatásban. Kétféle középiskola látszik kialakulni: az egyik a klasszikus közoktatási intézmény, ahová bárkit felvesznek, ahol a beiskolázási átlag 2,00, a másik az elit szakiskolák. Óriási probléma, hogy a jelentkező 8. osztályosok milyen alacsony tudásszinttel rendelkeznek. Egyetértett az életszerű tangazdaságok létesítésével, amit titkári beszámolójában dr. Vajdai Imre c. egyetemi tanár úgy fogalmazott meg, hogy ott a tanulók „élesben látnák a munkájuk eredményeit". „Mind a középfokú, mind a felsőfokú intézmények közös tangazdaságokat alakíthatnának ki, különösen azok, amelyek nem rendelkeznek megfelelő nagyságú tanüzemekkel. Ennek több előnye is lehetne, mert az infrastruktúra jelentős része már megvan, a termőterület és az egyéb gazdasági objektumok is rendelkezésre állnak, továbbá a hallgatók felügyeletét és képzését ellátó oktatók is adottak."
Dr. Stiegler Károly - akárcsak Jelenik Tibor, dr. Köhler Mihály és dr. Sás Menyhért - kiemelte az elmúlt időkben végzettek áldozatos munkáját, amit a magyar mezőgazdaság érdekében kifejtettek. Kifogásolták, hogy a jelenlegi gyakorlati oktatás nem megfelelő, nem felel meg a kor követelményeinek.
Dr. Wallendums Árpád átgondolásra javasolta, hogy a szerinte túl korán, az oktatási intézmények megfelelő felkészülése előtt bevezetett BSc képzés tartalmát gondolják át, arra is figyelemmel, hogy menyire lehet építeni az ott szerzett alapokra a mesterszakokon.
Dr. Balla László szerint az oktatásban meg kell tanítani, hogy hogyan lehet többet, jobbat termelni. „Ne értékeljük túl magunkat, a világpiac függvénye vagyunk, nem tudjuk megváltani a világot. Olcsó és minőségi árut kell előállítani korszerű technológiákkal. A hazai fajtákból a potenciális termőképességet 50% körül tudjuk kihasználni, míg a nyugati mezőgazdaság 75% körül teszi azt. Tehát ez még nagy tartalékot jelent. Ha feleslegünk van, akkor intenzív piackutatást kell végezni, mert a világban mindig lesz kereslet, csak meg kell találni."
Összefoglalójában dr. Vajdai Imre teljesítmény centrikus oktatást szorgalmazott. Javasolta az agrároktatás teljes vertikumának áttekintését, a gyakorlati képzés mielőbbi megújítását a meglévő szakiskolai tangazdaságok integrálásával. Mint megállapította: agrártermelésünk olyan lesz, mint amilyen az egyetemi oktatás színvonala!
