A Mag apoteózisa Gödöllőn

Emlékezés Amerigo Tot-ra (1909. IX. 27. – 1984. XII. 13.)

Romány Pál:

„Én úgy nézem a világot, mint aki nem csak magyar, érzem, hogy Európához, a világhoz, a világmindenséghez is tartozom. Tulajdonképpen a Föld egy tér is lehet, amiben ott mozognak a bolygók, mint A Mag apoteózisában."

Amerigo Tot (1982)1

 

 

„Magyarországon a mostani fordulatot (t.i. a rendszerváltást - R.P.) megelőzte egy olyan átmeneti korszak, amikor a feszes keretek engedtek, bizonyos bajokat orvosolni, bizonyos dolgokat rendezni próbáltak, ha a rendszer maga nem is volt kijavítható. Így érthető az a magyar sajátosság, hogy a változás nem robbanásszerűen következett be."

Kosáry Domokos (1990)2

Az idézett mondatok között-fölött történelmi korszakok íve feszül. Az „Amerigová lett" Tóth Imre Fehérvárcsurgóról indult, majd 21 évesen, 1930-ban peregrinussá lett, hogy Európát bejárva, vándorlásainak utolsó állomásán, a Via Marguttán műterme legyen. Onnan, azaz Rómából, 1969-ben látogat szülőföldjére, hogy bemutassa nevezetes munkáit. Ez már ama - Kosáry által átmeneti korszakként említett - idők kezdete, amikor Gödöllőn kiépülni egy új egyetem. Megvalósulni látszik Móricz Zsigmond régvolt látomása, hogy a hercegi, majd királyi birtokra települjön egy tekintélyes agrárközpont.

Az új, nagy épületben - amelynek alapkövét még Losonczi Pál agrárminiszter, későbbi államfő helyezte el - éveken át csupasz falak fogadták az aulába érkezőket. A művészeti megoldásokra vonatkozó pályázati kiírások sikerteleneknek bizonyultak.

Következzék néhány történeti adalék egy nem tanulság nélküli, művészeti alkotás megvalósításának majdani leírásához.

1)Az aulánkban található műnek - ahogyan ez lenni szokott - előtörténete is van. Amerigo Tot több esetben dolgozott a Vatikán számára. A Mag relief is egy vatikáni pályázatra készült először. Egy új Szent Péter-kapuhoz tervezte, még 1948-ban. Nem nyert. Milánó érseke, Giovanni Montini 1963-tól pápa: azaz VI. Pál. Emlékezett a Művész pályafutására. Kapott új megbízásokat. Új munkája - Varga Imre Szent István szobrával együtt - bekerül a Bazilika Magyar Kápolnájába. A régi terv azonban tovább foglalkoztatja.

A Mag - Boldizsár Iván szerint: a monumentális ateista oltárkép - éveken át műteremben vár. A hetvenes években hazai látogatás nyomán áll be a fordulat, az életrekeltés, a teremtés reménye.

2)Felcsillant a lehetőség. Egyik országjárása során A. Tot - Ortutay Gyula társaságában - eljutott Gödöllőre is. Akkori rektorunk, Pethő György (1969-1978) is fogadta őket. Az aula főfala adta lehetőség, a 120 m2 (!) lenyűgözte a Mestert.

A Tér - a nagybetűs - mindig központi helyet kapott ars poetica-jában, esztétikai elveiben. Fotómontázs készül a falról - a Mag-gal 1972-ben, s elküldik a rektornak, s az újbóli pályázat kiíróinak is. Nem nyer. Egy disszidens? - híresztelik az ellenszurkolók.

Egyébként is: Legyen „hazai", s érthető az akotás. Azaz: nyakba akasztott zsák, magot szóró, magvető paraszt. Vagy: kerékvágás a sárban, lánctalp, patanyom a falon - szól a „rendelés". De nem az egyetemtől ...

3)Harmadik felvonás: A csupasz falfelület - középen egy csöppnyi címerrel - nem volt éppen dekoratív. Egy miniszteri látogatás során - nem véletlenül - előkerül a rektori szekrényből a „római ajánlat" fotómontázsa. Tetszik a terv, s tisztázódik az alkotó kiléte is. Nem „hűtlen magyar", hanem olasz partizán volt. Bauhaus-iskolát járt, s vallotta: „A modern művészetben nem azt kellene megcsinálni, amit látunk, hanem amit gondolunk." De: a poézisben is az elvont gondolat legyen átütő. Élet és halál. „Amikor a mag kicsírázik, az is meghal, de a csírázás újat szül" - hirdeti tételét. Mellé lehetett állni.

Maradt a legkeményebb kérdés: az anyagi fedezet: A beruházási rend szerint a meghatározott hányad művészeti célokra rendelkezésre állt az egyetemnek. De: Forintban! A PM ragaszkodott hozzá, hogy dollárban nem fizet az „olasznak". Nincs rá deviza!

Nem is kellett. Amerigo Tot hazakészült. Lakást, műtermet - forintért - kívánt teremteni magának, itthon. Meglett mindkettő. A budai várban. A következő rektorok, Cselőtei László majd Bíró Ferenc idejében.

4)A hatalmas dombormű felnagyítandó elemei sorra-rendre megérkeztek Rómából a Városligetbe, hogy a Petőfi Csarnokban, majd az öntödében és az egyetemen elvégezzék a további munkákat. Egyedülálló feladat volt. A Hungarokamionnak is. Ám a kész mű: páratlan látvány Európában. És a legjobb helyen van itt, a Szent István Egyetemen. Látható: „A kezdet gyötrelme és reménye" - ahogyan Juhász Ferenc költő nevezte avatási beszédében.

Magyarország még nem fedezte fel, hogy mivel rendelkezik.

Egy 1982-ben adott nyilatkozatában mondta a Mester: „még a Mag gödöllői felállítását szeretném látni életemben - most fáradónak érzem magam a munkában és, a gondolatban is."3

Itt volt, látta, sok-sok tisztelőjével, barátjával együtt. A „környezetbe jól illő mérete valósággal lenyűgöz"-örvendezett. Legsikeresebb munkájának érezte.

5)A következő évben, 1984-ben, Kecskeméten - betegsége miatt - már nem vett részt a Kodály-iskola előtt felállított Bartók-emlékműve avatásán. Nem válthatta valóra azt az álmát, ígéretét sem, hogy az „ismeretlen" Földműves dicsőség-falát megalkossa, a Duna-Tisza köze fővárosának. A régi szerszámokat, eszközöket kérte, s megkapta, de gondolatait - a Mag-ra is utalva, Rómából küldött üzenetként - Rátkai Ferenc miniszterhelyettes közvetítette: „Legyen mementó ez a plasztika, - üzente - hirdesse a magyar művészet hovatartozását és egyetemességét, a világba szóródott magyar művészek hazához való kötődését ... Az ott levőknek a világhoz való kapcsolódást, az arra járóknak a föld termékenységét jelképezheti úgy, ahogy azt egy szobrász megélte és művészete eszközeivel elmondani képes."4 Tegyük hozzá: mint Tóth Imre tette.

x x x

A szobrászok alkotása üzen, velünk marad. Itt, az egyetemen is. Kálmán herceg a főbejáratnál, az Életet jelképező kalász az új épület előtt és a Mag apoteózisa az aulában.

Igazolva, bizonyítva - s remélhetőleg tudatosítva - azt a sajátos kontinuitást is, amit Kosáry Domokos a történeti korszakok alakulásáról megállapított és egész életében példamutatóan képviselt.

Végül - egy széljegyzet erejéig - említeni kell: úgy tűnik, hogy Amerigo Tot alkotásainak értékelése még mindig megosztó. Jóllehet a Világhíres magyarok c. kötetben, amelyhez ajánlást a Köztársaság elnöke, a Miniszterelnök és az MTA elnöke írt 2004-ben az olvasható róla, hogy „olyan világot teremtett szobraival, amelyben egyaránt helye van a görög szépségeszménynek és a konstruktivista esztétikának5 - mégis számolnunk kell bizonyos fenntartásokkal. Mintha még indokolt lenne IV. Károly király egykori figyelmeztetése. Baján, 1921. évi hajóra szállása helyén az emléktáblán olvasható: „Magyarok, tanuljátok jobban szeretni a hazát, mint ahogyan egymást gyűlölni tudjátok." Tóth Imre, aki Amerigo Tot-tá lett, szerette szülőföldjét, hazáját. Minden időben szolgálta művészetében is.

Decemberben lesz 25 éve, hogy Farkasréten örökre megpihent.

A Szent István Egyetemen tartott megemlékezéskor Gödöllőn mondott beszéd szerkesztett változata.

1Idekint és odabent / Beszélgetés Amerigo Tot szobrászművésszel, Forrás, Kecskemét, 1982/7.

2 Kosáry Domokos (1990): Hat év a tudománypolitika szolgálatában, MTA, 1996. 22. old.

3 Forrás 1982/7. 83. old.

4 Petőfi Népe, 1984. június 21. 3. old.

5 Világhíres magyarok. Szerk.: Gazda I.-Gervai A. Kossuth K. 2004. 45. old.