Dr. Balló Béla emlékére
Földi küldetését január 2-án fejezte be és hagyta itt hirtelenjében a számára mindig kedves munkatársakat. Bár kiváló közösségi ember volt, mégis a lábadozó év elejei egyetemi élet csak mozaikosan értesült a furcsa valóságról. Hetekkel korábban még a menzai tálcával sétált, ugyan vonult az asztalok előtt erős lépteivel és melegséget árasztó tekintetével. Így aztán szinte hihetetlennek és valószerűtlennek tűnik az életről alkotott véleménye. Tudjuk ezt ő is figyelmeztetésnek szánta: „Törődjetek az értékeitekkel;" Látogatásai is erre utaltak." Itt vagyok veletek, nem érezve senkinél sem különbnek magamat." Pedig sokban az volt. Magas színvonalú szakmai munkájában, a jövő generációjának igényes nevelésében, az érdekképviseletben, főleg a hátrányos helyzetűek védelmében.
Január 4-én délután láttam meg a gyászhírt a főbejárati hirdetőn, a publikumnak szánt többi „érdekességgel". Ott volt a basszusgitár-eladás, az albérlet, a lovári nyelviskola, valamint a „Tokaji bor egyenesen a hordóból, a termelőtől" hirdetések között. Talán mindegyikkel szívesen foglalkozott volna, de a rajzszögek őt legfelülre tették, elkülönítették. Pedig jó társaságban érezhette volna magát, azok szerint különösen, akiknek a hír-hír egyveleg azonos értéket jelent. De nem így történt. Akadt egy (több?), akinek más a véleménye az elmúlásról. Így hát az esti órákra kifolyt a bor, az önállóságra törekvő albérletesek is megtalálták az igényük szerinti házakat, lováriul szólt halkan a nóta és kísérte basszusgitár, valahol hátul, csendesen.
Jött egy kéz megtisztított két táblát, ahol a róla szóló gyorshír megjelent és megkapta ő is némi környezetben a tiszteletet. Igen, rövid időre még velünk volt! Másnap az egyik táblára a Közalkalmazotti Tanács felhívása társult, ahol nem jelölték már, pedig még „itt lenne a helyed", s lásd, most mi próbálunk „szőrmentén" véleményt alkotni az ebédjegyről, a beiskolázásról, esetleg a legalacsonyabb keresetűeknek adható igen minimális támogatásról, netán nyugdíjasainkról. A másik tábla, ő tiszta maradt. A rajzszegek, a gombostűk pisszenetlenül várakozva sorakoztak és őrizték egy kedves ember melengető mosolyát.
(l.f.)
A Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kara fájdalommal tudatja, hogy dr. Balló Béla egyetemi docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa 2008. január 2-án, életének 67. évében elhunyt.
Megdöbbenéssel és őszinte fájdalommal fogadtuk a hírt, hogy Dr. Balló Béla, aki több mint négy évtizeden keresztül volt a kar és az egyetem köztiszteletben álló oktatója, nincs többé közöttünk.
Elveszítettünk egy lelkiismeretes tanárt, aki a hallgatóinak nem csak szaktudást, hanem fontos emberi értékeket is átadott.
Elveszítettünk egy kiváló, kreatív szakembert, akinek az alkotásai ma is világcégek termékeinek előállításában egy-egy láncszemet képviselnek.
Elveszítettünk egy mindig segítőkész kollegát.
Elveszítettünk egy igaz, önzetlen barátot.
Elveszítettünk egy fáradhatatlanul munkálkodó közéleti embert, aki nagyon sokat tett a gépészmérnökök szakmai az összetartozásáért, az együttműködés erősítéséért.
Elveszítettük egy olyan munkatársunkat, aki a legnehezebb időkben vállalt egyetemi szakszervezeti vezetői munkát és a konfliktusok árán is képviselte a dolgozók jogos érdekeit.
Elveszítettünk egy igaz embert, aki munkatársként és családapaként is példaképünk lehet.
Dr. Balló Bélát a SZIE Gépészmérnöki Kara saját halottjának tekinti, emlékét kegyelettel megőrzi.
Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar
