Romány Pál*: A "Nagy Imre-tanszék" és utóélete

3. Tartozások és tanulságok

Tartozik Nagy Imrének még az agrár-felsőoktatás, a gazdaságtörténet, jóllehet Gödöllőn már ismét áll az Agrárpolitikai tanszék a Gazdaság- és Társadalomtudományi fakultáson. Tartozik a jogtudomány, a jogtörténet - a hazai és a nemzetközi egyaránt -, hogy a jogalkalmazás sötét vermeit ne áshassák ismét ki sehol a világon.

Tartozik a tudomány az MTA is, mint volt tagjának, nemcsak az akadémiai emlékbeszéddel. Az 1953. májusában rendes taggá választott Nagy Imre tagságának törlésével kapcsolatban 1956. október 20-án megállapítja ugyan az Elnökség, hogy nem járt el helyesen, mert "tudományos szempontból nem volt indokolt" a testületből való törlés és - egyhangú határozattal - ismét tagjának tekinti. Levélben közlik Nagy Imrével hogy "az Akadémia Elnöksége visszatérése alkalmából meleg szeretettel üdvözli." (13.) Ám később ismét feledékennyé vált az Akadémia ...

Tartozik a nemzeti tudat is Nagy Imrének, hogy mindenféle protokolltól, félremagyarázástól, féligazságoktól megtisztítva elfoglalja helyét Magyarország 20. századi történetében. (Ahogyan - néhány éve - Andorka Rudolf rektor elhelyezte bronz portréját - gróf Teleki Páléval, a földrajztudóséval együtt - a Közgazdasági Egyetem aulájában. Két jeles professzorukra, különleges életútjukra emlékezve.) Ehhez többre van szükség, mint hogy egy-egy szaklap, valamely évfordulón, felmutatja egy-egy fontos intézkedését. (14.)

Az agrártörténetben, és az agrárpolitika-tanban, a múlt század utolsó harmadában kialakult magyar agrármodell fogja keretbe Nagy Imre tételeit. Benne a különböző méretű üzemek kooperációját, a tradicionális és a modern értelmes társítását, az ösztönző munka-és jövedelmi viszonyokat, a paraszti élet, a családi, a háztáji termelés biztonságát, a szövetkezés és a falu világának fontosságát. Elegendő a hetvenes évek agrárpolitikával kapcsolatos jogszabályait áttekinteni, hogy megállapíthassuk: az "új szakasz" egykori törekvései - két évtizedes késéssel ugyan - fokozatosan érvényre jutottak. Az eredmény számba vehető volt a gazdaságban, a szociálpolitikában, a parasztság emancipációjában s értelmiségének utánpótlásában is.

Magvető volt. Nagy Imre tudta: vetni kell, ha az aratás bizonytalan, távoli, akkor is. És tudni kell várni. A kockázatok ellenére is... Számolva a régi bölcsességgel: az újat úgy kell megépíteni, hogy ne ébresszen bánatot és sóvárgást az emberekben a múlt után.

Fehér Lajos és maradék csapata, az "agrárreformok", ebbe az irányba, ­- nem bevallottan - ezen a nyomvonalon kívántak haladni a hatvanas-hetvenes évek "revizionista", akkor gyanakvást kiváltó, paraszt-romantikusnak bélyegzett, "külön utas" agrárpolitikai (és társadalom-és gazdaságirányítási) újításaikkal. Vállalták, hazai talajon, az egy Magyarországon, a Szükséges és a Lehetséges egyeztetését. A nagyvilág szeme láttára, ahogyan tudták. Ahogyan és ameddig lehetett. Az 1957 tavaszán kiadott Agrárpolitikai Tézisek célja sem valamiféle politikai pacifikáció volt, hanem egy új, hozamokban mérhető agrárpolitika meghirdetése. Kiállás mellette. Erdei Ferenc és társai is ezt tették. Megalkották, formálták a magyar agrármodellt - hazai használatra "magyar csoda"-ként.

Nagy Imre, majd Fehér Lajos agrárgazdasági-agrárpolitikai tevékenysége, "taktikája" sok ponton találkozott Erdei agrárszociológiai, szövetkezetelméleti munkásságával. Nagy Imre nézetei mellett érvelt Erdei már a negyvenes évek agrárpolitikai vitáiban, a begyűjtési rendszer megszüntetésében, és a "saját út" ügyében 1956 nehéz napjaiban is. Nem először. A parasztpárti Erdei egyik pártiskolai előadásában, 1947-ben, kijelenti: "Ma csak a Szovjetunióban van szocialista rendszer... Azt is kell tudnunk, hogy ez a szocialista rendszer azért lett olyan, amilyen, mert a cári Oroszország viszonyaiból fejlődött ki. Kolhoz például azért lett ott a mezőgazdaságban, mert az orosz parasztság olyan fejletlen, külterjesen gazdálkodó parasztság volt, amit össze lehetett fogni közös üzemekben. Ha ugyanolyan fejlett kisparasztság lett volna, mint például a miénk, kiépült tanyákkal, falusi udvarokkal, szóval fejlett kisgazdaságokkal, akkor lehetetlen lett volna kolhozba boronálni őket." (15.) S Ezt vallotta akkor Kovács Imre is, hogy a "kolhoz-formának történelmi és gazdasági hagyományai voltak Oroszországban (...) és a magyar megoldás: a szövetkezés."

Két év sem múlik el akkor, s már a kolhoz a hivatalos, az emlegetett példa a belpolitikában. Lelkendező újságcikkekben olvashatóak a sikerbeszámolók a szovjet mezőgazdaságról. A hírhedtté vált kecskeméti beszéd után a politikáé a főszerep. És az ország szántóterületének 24,6% kollektív típusú szövetkezeteké lesz 1953-ra.Támadásokat tálalnak az un. kétlakiakról, továbbá a nagygazdákról. (Az un. kulák megjelölést már a háború előtt bevezette ugyan néhány író, pl. Féja Géza, Sinka István, de "napi használata" ekkor terjed.) A történelmi út, a tapasztalatok mérlegelése, a "falusi udvarok", valósága, a szövetkezeti sokféleség majd csak a hatvanas-hetvenes években tér vissza. Ám a középparaszti orientáció, a háztáji ügye, az áruforgalom szabadsága és a szerződéses termelés, a szövetkezésekkel kapcsolatos türelem mind-mind majd Nagy Imre felújított tételeit idézi. Még a szakszövetkezetek is. (16.)

Rövid időre - 1953-1955 hónapjaira - ismét nyílt és részben formalizált a politikai-gazdasági együttműködés Nagy Imre, Fehér Lajos, több volt népi kollégista, és - az időlegesen igazságügyi miniszter - Erdei Ferenc között. Ennek harmadik - és egyben utolsó - szakasza 1956 forradalmas napjaiban zárul. Tanulságai - a befogadók számára - napjainkig szólnak...

4. Rejtőző utóélet

Tíz év múlva, 1966. január 1-jétől új gazdasági mechanizmust vezetnek be Magyarországon, egyelőre csak az agrárgazdaság ágazataiban. Az áru- és pénzviszonyok fokozatosan teret nyernek, a piac létező keret, amit nem utasítások, hanem mindinkább gazdasági szabályozók alakítanak. A mezőgazdasági termelő, forgalmazó szervezetek önállóságát (önigazgatását), a vállalkozást, elismeri a gazdaságirányítási reform, amely 1968. januártól hatályba lép. Az új földtörvény - az 1967.IV.sz. - viszont nem tartotta meg a paraszti földtulajdont, kimondva, hogy szövetkezeti tag földjét csak szövetkezeti tag örökölheti!

A gazdaságpolitika, a tudományos élet, de az agrárpolitikai gyakorlat is ablakot és időnként ajtót nyit a nemzetközi gazdasági tendenciáknak. Az "agrobiznisz", az "agrármarketing" megjelenik Magyarországon is. Hosszú latolgatás után, pártközponti "áldással", kiadják majd Tomcsányi Pál (képünkön) "piactudományi" könyvét. (17.) Az ún. tudományos-technikai forradalom már előbb átszivárog az országhatárokon. Külföldre települt agrárszakemberek is közvetítik, s mind több beszámolót adnak ki a hazai könyvkiadók. (18.) Az Egyesült Államokból induló un. Zöld Forradalom eredményeiről sokoldalú tájékozódást szereznek szakembereink. A Szovjetunió versenyt hirdet az "amerikai kihívással" szemben.

A magyar agrárpolitika - akár konfliktusokat vállalva - több nagy témakörben felveszi a kesztyűt. Elsőnek a technikai fejlesztésben vállalkozik, ún. devizahiteles konstrukciókat teremtve, korszakváltásra. Az egykori igaerőt gépi lóerőre cseréli. Eszközökben, eljárásokban, "nyugati" módszerek, új termelési rendszerek terjednek. (CPS-Bábolna, KITE-Nádudvar stb.). A John Deere megérkezik a magyar falvakba. A "paraszti munka" nem csak a traktoros szakmát fogadja be, hanem - megkésve - a XX. század sok más vívmányát is. Micsurin - Liszenkó leegyszerűsítő tévtanait kiiktatják, a genetikával ismét ­- nálunk is - az örökléstan kutatói foglalkoznak a pártpolitikusok helyett. Liszenkó hatalmas támasza, Nyikita Hruscsov, 1965-től nyugdíjas.

Az elvakultságtól mentes emigráció legjobbjai felismerik, már a hatvanas években, hogy "felnyomulóban van egy új nemzedék, azok a magyarok, akik értik Európát és az európai nyelvet, akik tusakodva keresik a szavak értelmét, és vissza akarják állítani a magyar nyelvet eredeti méltóságába és hitelébe." (19.)

Kovács Imre, akit 1937-ben "a Magyar Szent Korona nevében" fogházra ítélnek a Néma forradalom c. könyvéért és a Műegyetem Mezőgazdasági karáról is kizárnak, Amerikában ismét megírta azt is, hogy a magyar mezőgazdasági szövetkezetek nem azonosíthatók a szovjet kolhozokkal és a háztáji - általa "belső körnek" nevezett - gazdaság bizonyított Magyarországon.

Második nagy agrárvállalkozás a biológiai kapunyitás, az új, igényes fajták, modern eljárások, hibridizáció, mesterséges termékenyítés, majd embrió átültetés és más biotechnológiai eljárások átvétele vagy kifejlesztése. Az őstermelői folklór" az inszeminátorokat ugyan elnevezte "nyakkendős bikáknak", de elfogadta - tudomásul vette? - a piaci versenyhez való alkalmazkodás elkerülhetetlen voltát is. Miképpen azt Nagy Imre és tanszéke is egykor megfogalmazta...

Csodaszámba ment, hogy az 1956 után Angliában letelepedett Pia Endre, Európa első hibridkukoricájának 1953. évi előállítója, évente visszajár előző sikereinek színhelyére, Martonvásárra, Magyarországra, az MTA meghívására, költségére. Az Akadémia főtitkárát Erdei Ferencnek hívták...

A harmadik nagy témakört a kémia térhódítása, alkalmazásának rohamos, részben kényszerű növekedése jelentette. A kertészeti ágazat kiterjedése, az állategészségügy követelményei sürgették annak a felismerését is, hogy az agártermelés valamint az ipar több tekintetben egymásra utalt. A szelektív gyomirtó-szerek - így a Svájcból származó Simazin - munkaerőt szabadított fel a növénytermesztésben, míg a fóliás kertészet új, ipari jellegű, programozott áreltermelést tett lehetővé pl. a Homokhátságon. A feldolgozóipar is új lehetőségekhez, tartósítási eljárásokhoz jutott.

Negyedszer: a hagyományos, esetenként elavult termesztési-tenyésztési módszereket felváltó-kiszorító megoldások terjedése megkövetelte a természeti ­környezeti értékek védelmének, őrzésének a megszervezését. Elindult a hetvenes években a nemzeti parkok szervezése, illetve a szükséges intézmények kialakítása, s a jobb, a rendszeres nemzetközi együttműködés kiépítése is. (Jogszabályok által, de a szomszédokkal, a FAO-val stb. kötött megállapodásokkal) A FAO-nak 1967-től ismét tagja Magyarország, 2007-től Európa Központ.

Mindez - ötödször -, új igényeket támasztott az agrártársadalom tagjai iránt, felkészültségük, képzettségük növelésének támogatására, szervezeteik, öntevékenységük alakulására. Különleges feladattá vált az agrárnépesség utánpótlásának elősegítése, a szakma jobb - társadalmi, anyagi és erkölcsi - megbecsülése. Terjed a szerződéses családi művelés társadalombiztosítási, nyugdíj kedvezményekkel. Az agrárpolitika pillérjei között megerősödött a kistermelés és - egyedüliként talán az egész világon - az otthoni árutermelésért szervezett, közös értékesítés esetén, teljes szociálpolitikai jogosultság járt cserébe (20.) Az agrárpiac - államközi szerződések által is - kitágult, mind a dollár, mind a rubel elszámolásban. A külkereskedelem jegyzi a magyar agrármárkákat és ismeri a másfél évtizedig "első számú külkereskedőt", Bíró József minisztert. Az arab vevőknek vágóhidak épülnek, tájolva! Az egy lakosra jutó agrárexport nagyságában Magyarország a listavezetők közé került.

Tabuk dőltek, inogtak, új szervezetek alakultak. A mezőgazdasági szövetkezetek országos szervezetet (tanácsot (TOT) hozhatnak létre (1967-ben)), amely vétójogot élvez (!) az agrárminiszteri jogalkotási gyakorlatban. A pártközpont agrár(falu) és szövetkezeti bizottságának vezetője - amelynek első elnöke egykor Nagy Imre volt - Fehér Lajos, (korábban a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság igazgatójának "száműzött", eredetileg középiskolai tanár, volt agrárújságíró), mint miniszterelnök-helyettes, egyik tagja pedig Erdei Ferenc, aki már "csak" az Akadémia Agrárgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Nem vállalt mást, pártot sem. Szerkeszti az általa alapított Gazdálkodás c. agrárökonómiai folyóiratot s kicsit még "népfrontozik". Az MTA és a HNF ernyője alatt Emlékbizottságot alakít és megálmodja - Trogmayer Ottó régésszel és társaival összefogva - Ópusztaszert. (21.) Pártpolitika és a szaktudomány ismét figyeli - időnként meg is hallja - egymás szavát. Reformok születnek és társul hozzájuk a tudás, ismét: a szaktudás. Mint minden igazi reformhoz, ha a valósággal számolhat, ha gyarapítani akar. Jelszóvá és gyakorlattá vált, hogy "zöld lámpát a tehetségnek". Új oktató-kutató hálózat született, s egyetemet végeztek a volt nagygazdák utódai is. (22.)

Átépült a falu, a tanyavilágba is eljutott a villany. A községi lakásoknak 1974-ben még a fele egyszobás, de 1990-ben már csak 14%-a. Az agrárpolitika nagy kérdései közül azonban továbbra is nyitott a tulajdon több összefüggése, az áru- és pénzviszonyok alakulása, vagy az öröklődés rendje a mezőgazdaságban. (Nagygépek vásárlását is csak 1979/80 vitái után engedélyezik magántulajdonban)

Magyarország mindenesetre feljebb lépett az agrárfejlesztés ranglétráján ­és másban is. Így lett a "legvidámabb barakk". (23.) Másfél-két évtizedre sikerült. A magyar gazdaság teljesítményét, az agrárpolitikai sikerek okait, a "vállalkozó falut" sokan tanulmányozták. Az agrárdiplomácia egyengette a szomszédokkal ­- az 1955-ben örök semlegességet vállaló Ausztriát is beleértve - való rendszeres találkozásokat, de az amerikai és más földrészek agrárminiszterei is keresték itt a siker, a teljesítmény magyarázatát. Kevesen ismerték fel az elemzők közül az "új szakasz" utóéletét, 1956 gyümölcsét, a háborús nemzedékek tapasztalatait, és a mindennapok kivételes konzekvenciáit. Azt, hogy a magyar nemzetgazdaság nem békélhet meg - nem békélhetett meg - semmiféle agrárkrízissel. Olyan falusi migrációval különösen nem, amely gazdátlanná tenne egy-egy vidéket, s feszültséget teremtene a városokban. Az "agrárpotenciált" így sikerült akkor - az exportban is - hasznosítani az ország érdekében.

(folytatjuk)

Agrármérnök, professor emeritus

Szent István Egyetem, GTK, Gödöllő

Források - dokumentumok

(13) Nagy Imre akadémiai tagsága Magyar Tudomány, 1989. 6.sz.5l0.o. (kiemelés: RP.)

(14) Egy új szakasz agrárprogramja. Magyar Mezőgazdaság 2004. január 7.

(15) Erdei Ferenc: Politikai írások 2.kötet Szerk: Tamasi Mihály Bába Kiadó, Szeged 2003. 448 p. l4.o. (Kiemelés: R.P.)

(16) Orosz I. - Für L. - Romány P. szerk. (1996): Magyarország agrártörténete Mezőgazda K. Bp. 683-761. old.

(17) Tomcsányi P. részt vett az "új szakasz" agrárprogramjának kidolgozásában is a Szabadság-hegyen. Könyve: Piacos kertészet. A kertészeti marketing alapjai Mezőgazdasági K. 1973. Tomcsányi P.: 80, MTA Marketing Bizottság 2004.

(18) Romány P. szerk. (1963, 1965): Mezőgazdasági üzemekben Skandináviától Itáliáig, MgiK, Komló László (1964): Ipari mezőgazdaság felé Franciaországi útinapló, KgiJ.K., Jócsik Lajos (1964) A világ kenyere ma és 2000-ben, Kg-i és J.K. Dr. Enyedi György (1965): A Föld mezőgazdasága, Mg-iK., Holdas Sándor (1968): A brojler hazájában, Sárkány Pál dr. (1968): A harmadik évezred küszöbén és Enyedi György (1970): Farmok és farmerek. Mg. Kiadó

(19) Kovács Imre: Új korszak küszöbén; Új Látóhatár 1963.5.sz.

(20) 1006/1976(III.16.) Mt.h. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséről. V.ö. Kovács M. - ­Markó L. szerk: (1977) Tsz-tagok kézikönyve Kossuth K.

(21) Tandi Lajos (szerk): Legendák földjén, Ópusztaszer, 2005. 213 p.

(22) V.ö. Magyar Nemzet, 2006. augusztus 30. Rákosi munkaszolgálatosa voltam (Font János Soltvadkertről)

(23) V.ö. Hann, C.M. Tazlar: village in Hungary University of Cambridge 1980.206.p, Ström, C.G.: Ahol fagyban is virágoznak a mandulafák Die Welt 1984.jan.l4., Gunst Péter szerk: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig Napvilág Kiadó 1998.