„Szerencsésnek is kell lenni” – beszélgetés Kaszab Lászlónéval, a zsámboki szövetkezet vezetőjével

Nem ismerünk olyan statisztikát, amely megmutatná, hogy napjainkban hány nő tölt be a mezőgazdaságban, jelesen a mezőgazdasági szövetkezetekben vezető tisztségeket, például igazgatói (régi kifejezéssel: elnöki) pozíciót.

- Engem az elődöm, aki történetesen ugyancsak nő volt, beszélt rá, hogy vállaljam, vegyem a vállamra ezt a nem könnyű stallumot. A tagság megválasztott, két év próbaidőre. Tehette volna az ellenkezőjét is, hiszen a szövetkezet sajátossága éppen az egy ember egy szavazat elve – avat be minket a nagy kaland, vezetői megbízatásának históriájába – Kaszab Lászlóné, aki immár negyedik éve áll a Zsámboki Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Szövetkezet kormányrúdjánál.

RÉTI (LANTOS) LÁSZLÓ – MADARÁSZ IMRE

- Bíztak magában…

- Nem szeretném, ha csalódnának, örülök a tagság bizalmának.

- Mit kell annak megtartása érdekében tenni?

- Nehéz volna csokorba kötni, hiánytalanul összeszedni a kritériumokat. Hadd utaljak csupán néhány jellemzőre. Ilyen a szavahihetőség, az együttérzés, az emberek nyelvén történő „kommunikálni” tudás, annak kisugárzása, s gyakorlati bizonyítása, hogy értük dolgozom, azt akarom, hogy mindannyiunknak jobb legyen stb. A végső érv, ami mindent überel, természetesen a siker, amihez meg annyi minden kell; tapasztalatom szerint még szerencse is. Hadd mondjam. Nem tudom racionális érvekkel magyarázni azt a jelenséget, hogy amikor mindent ugyanúgy csinálok, ahogy szoktam, és ahogy kell, mégis más lesz az eredmény: egyik esetben nyerek, máskor nem.

- Sokféle információs forrást kell „megcsapolni, szóra bírni”, s jól olvasni az adatokat.

- Hát igen. Naponta tapasztaljuk, hogy internet, számítógép nélkül képtelenség volna eligazodni az egy és oszthatatlan világpiacon.

- Milyen feltételek között gazdálkodnak? Lehetne-e számokkal is „leírni” a szövetkezetet?

- Előbb néhány mondatban „megrajzolnám” a szövetkezet „életgörbéjét”. Közvetlen elődünk, a „nagyszövetkezet” Zsámbok, Valkó és Vácszentlászló gazdaságait integrálta, szervezte egyetlen gazdasággá. A rendszerváltás során ismert módon lefolytatott átalakulások nyomán a nagyszövetkezet megszűnt, három lett belőle (1992). A vagyont részjegyekkel nevesítették, a földet kárpótlásos szándékkal és módszerekkel privatizálták. A különben már régebben „kolhoz”-jegyeitől megszabadult mezőgazdasági termelőszövetkezet mellett Zsámbokon is alakultak családi gazdaságok, de „kiformálódott” egy „új típusú” szövetkezet is, amelyet meghatározott ismérvekkel bíró volt tsz-tagok szakítottak ki a nagyszövetkezetből, önkéntesen, föld- és vagyonhasznosítási céllal. Ez a szövetkezet persze, már nem az a szövetkezet. Tagjaitól és másoktól bérelt földön gazdálkodik, vállalatra emlékeztető módon; piacra termel, haszonszerzési céllal, amiből fizeti működési költségeit, így például a bérleti díjat, munkavállalói bérét, gépi munkaeszközeinek árát, stb. Napjainkban a szövetkezet (KFT-t alakított, maga az egyetlen tagja) 1150 hektárt művel, búzát, kukoricát, repcét és napraforgót termel. 86 tagja van, többségük nyugdíjas, az aktív tagok száma 18 fő. Valamennyien ragaszkodnak a tagi jogviszonyhoz.

A szövetkezet mintegy hétszáz tulajdonostól bérli a földet. A bérleti díj nagyságát a bérleti idő és a föld minősége alapján határozzák meg. Tíz éves futamidőre aranykoronánként 33, öt éves futamidő esetén aranykoronánként 29 kiló takarmányt fizetünk a tulajdonosoknak. Ez forintban számolva szép summa összeget tesz ki: hektáronként mintegy 42.000 forintot. Az 1992-es törvény szerint egy tsz tag 30 AK, egy alkalmazott 20 AK földet kapott, az idők folyamán ezekhez a területekhez vásárolhatott is, esetlegesen örökölhetett is leszármazottaitól, így már ez az összeg szép jövedelem kiegészítés is lehet.

- Stabil földalapnak tehát csak a tagok tulajdona számít?

- Igen, tekintve, hogy a társas gazdaságoknak nem lehet szántóföldet birtokolni. Így állattenyésztést a kevesebb területtel gazdálkodó vállalkozások kevésbé folytatnak, mivel a bérelt területekre kisebb biztonsággal lehet tervezni.

- Vagyis növényi alapanyagot termelnek, de azt nem vihetik „bőrbe csomagolva” a „bécsi piacra”.

-  Így igaz. Sőt, vetésszerkezetünket is egyféle, a monokultúra irányába nyitott állapot jellemzi, ezen kívül a munkaerő-kímélet

- Mire volna szükség a gazdaság magasabb pályára segítéséhez?

- Soha ennél könnyebb kérdést! Igen pontos választ adok: pénzre! Amiért modern gépeket vennénk. Köztudott ugyanis, hogy a mezőgazdaságban is elavulnak mind erkölcsileg, mind fizikailag az erő- és a munkagépek. Velük csak ráfizetéssel lehet dolgozni. Az új high-tech minőségű, GPS-szel felszerelt szupermasinák méregdrágák, nekünk alig megfizethetők. A nagy gépek egyike-másika több mint 25 millió forintba is kerülhet. Ráadásul ezeket az eszközöket már nem is javíthatja akárki fia. Kívülről hozunk specialistákat, akik egyáltalán hozzányúlhatnak ezekhez a szerkezetekhez. Így azután nem is korszerűsítettük az egykori gépjavító műhelyünket.

Területünket három darab 200 lóerős McCormic traktorunk, egy 130 lóerős McCormic traktorunk, 2 db nagy kombájn, annyira nem nagy, Laverda a nevük. Az egyik 2760-as, a másik 2050-es. Hát jó, vannak öreg gépeink, mert van két öreg E514-es kombájnunk, van 4 MTZ-nk még, egyik rosszabb, mint a másik. Amikor nagyon muszáj, kipofozzák a fiúk, mert olyan kisebb munkákat még meg lehet velük oldani. Ha sok pénzünk lenne, akkor elsőként a géppark egészét cserélnénk le. A teleppel is nagyon sok probléma van. Az épületek 30%-a az 1960-as, 1970-es években épült, volna mit rendbe hozni.

Építettünk ellenben egy 8 tonna/óra teljesítményű szárítót, pályázati pénzből.

A „hiányok” között szólnék a termőföldről, mely a mi számunkra „élő tilalomfa”, s ezt diszkriminatív, indokolatlan aggodalmakra hivatkozó törvény szabályozza, ami nem felel meg az egyenlő esély piacgazdasági követelményének. Akár itt is megemlíthetem, a „hiányok” közé sorolva, a tagosítás elmaradásának jövedelem-csonkító hatását. Ráfizetéssel jár az elaprózott föld művelése, üzemanyag-pazarlást okoz az ide-oda mászkálás. A saját bőrünkön érezzük az átgondolt agrárstratégia hiányát.

Magam sem vitatom, tagjaink „gazdaszemlélete” a munkabérre koncentrálódik, elsősorban munkahelynek tekintik a szövetkezetet.

- Hogyan hatnak ezek a gondok, problémák a szövetkezet perspektívájára?

- Nyilvánvaló, erősen korlátozzák, szűkíti mozgásterünket. Most csak két érdekes jelenséget említenék, amik a legközvetlenebbül érintik a szövetkezet jövőjét: a földről és a felhalmozott vagyon sorsáról van szó. A törvény értelmében, ha bárki bármilyen ok miatt is távozik, tulajdonát (vagyonrészét) a szövetkezetnek öt év alatt ki kell fizetni. A földkoncentráció egyféle „különös” útjáról beszélhetünk, ami a konkrét helyzetben növeli az üzem stabilitását, erősíti gazdasági pozícióit. Amúgy meg, éppen az ilyen utak megnyílása-megnyitása okán is jogos az az óvatos feltevés, miszerint lehet a szövetkezet tartós, de lehet, csak átmeneti jelensége marad a magyar mezőgazdaságnak. Számos forgatókönyv elképzelhető. A szövetkezet olyanná alakulhat, amilyet a törvényi szabályozás lehetővé tesz, és amit a gyakorlat kitermel, illetve szentesít.

- Ne vegye provokációnak, de ennyi teher nyűgében végül is miből él a szövetkezet?

- Csak a legfontosabb tételeket említem: saját munkánkból, integrátori hitelből, földalapú támogatásból, tagjaink hozzáértéséből és áldozatkészségéből stb.

- Mi okozza a legtöbb gondot?

- Az üzleti kapcsolatok. Most már nem is annyira, de volt egy időszak... Integrátori kapcsolataink vannak, mert másképp sajnos nem lehet finanszírozni a mezőgazdaságot, tehát itt nincsenek tőkés társaságok. A mai világban nemigen fordulhat elő, hogy csak itt álljon százmillió forint, készenlétben, amivel minden rögtön és azonnal, simán megoldható.

- Ki az integrátor?

- Az Agro-Multisector. Korábban az IKR volt, de tavaly már komoly problémák voltak vele, így kerek perec azt mondtam, hogy most akkor ennek vége.

- Az eddigieket hallva, kérdezni is felesleges, a mezőgazdasági szövetkezetek jelenthetnek-e legalább ígérvényt fiatal agrárdiplomásoknak?

- Ismereteim szerint a legtöbb szövetkezetnek erre nincs módja. Ahol nincs állattenyésztés, legfeljebb egy növénytermelő agrármérnököt, ha alkalmaznak. Elterjedőben van, hogy több szövetkezet alkalmaz, mondjuk egy vegyszer-specialistát.

- Mi jellemzi a szövetkezet gazdasági és társadalmi környezetét és kapcsolatait?

- Általában korrektek, más esetekben jók. Nálunk négy családi gazdaság működik. Saját tulajdonuk 50-tól 200 hektárig terjedhet, a többi bérlemény. (Zsámbok egész határa 2300-2400 hektár). A családi gazdálkodókkal megvagyunk, nem különösebben kirobbanó örömmel lapogatjuk egymás vállát. Amolyan csöndes verseny folyik közöttünk. Időnként apróbb súrlódások – elszántás, dűlőhasználat stb. – fordulnak elő. Nehéz velük összefogni – összedolgozni - holott az érdekeink azonosak és az összefogásban nagyobb erő van.

Az önkormányzattal kiváló a kapcsolatunk. Mi vagyunk a legnagyobb adófizetők és a legnagyobb foglalkoztatók a faluban. A hóeltakarítástól, árok feletti átjáró építéséig, sok mindenben a segítségükre vagyunk. Legutóbb egy számunkra használaton kívüli épületet is az önkormányzat tulajdonába adtunk – komoly kedvezménnyel. Az önkormányzat komoly hasznát veszi a hagyományőrző lecsófesztivál megrendezésénél. Támogatjuk az iskolai, óvodai gyermekrendezvényeket, tagjainknak pedig utalvánnyal és karácsonyi csomaggal szoktunk kedveskedni. Megítélésem szerint korrekt partnerei vagyunk az érdekképviseleteknek, elsősorban a MOSZ-nak, amely biztosít számunkra lehetőséget a konzultációra és arra, hogy hozzájussunk a legkeményebb áruhoz, az információhoz