FAO ösztöndíjjal érkezett Azerbajdzsánból - Beszélgetés Ramil Azmammadovval

Ramil Azmammadov 24 éves azerbajdzsáni állampolgár. Ramil jelenleg a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán egy ösztöndíjprogram keretein belül mesterképzésben vesz részt és most csatlakozott az AIESEC gödöllői csapatához. Egy magyar órája után beszélgettünk.PÁL DANIELLA  – Nekünk, magyaroknak nagyon érdekesen hangzik egy magyar nyelvóra. Milyen magyart tanulni? Milyen szavakat ismersz már?  – Jelenleg csak heti egyszer van magyar óránk, de nagyon tetszik ez a nyelv. Sajnos még csak olyan alapszavakat ismerek, mint „Jó napot”, „Jó estet”, „Szia!”, „Ramil vagyok”. De remélem, a gyakorlatom végére szépen megtanulok magyarul.  – Mesélnél kicsit bővebben erről a gyakorlatról? Miért épp Magyarországot választottad?  – A FAO ösztöndíj felhívást az egyetememen láttam, Azerbajdzsánban. Az én egyetemem és a Szent István Egyetem jó kapcsolatban vannak egymással, így volt lehetőségem mesterképzésre idejönni Gödöllőre. Odahaza gazdaság és vidékfejlesztés alapszakon végeztem, majd Termelésmenedzsment mesterszakra mentem. Itt most vidékfejlesztés mesterszakon vagyok éppen. Magyarországról egyébként sok jót hallottam már odahaza olyanoktól, akik már voltak itt, hogy jó színvonalú az oktatás és jó a környezet és ez valóban így van.  – Akkor jól érzed magad?  – Igen, igen. Tetszik a város, tetszik a kollégium, sok lehetőség van pihenésre. Egyéb-ként is imádom a kalandokat, felfedezni új nyelveket és kultúrákat és itt teljesen más a kultúra, mint nálunk, úgyhogy van még mit tanulnom. Meg persze az itteni diákok is gyakran megnéznek, látszik, hogy nem idevalósi vagyok!   – És mit gondolsz rólunk, magyarokról?  – Kedvesek vagytok és alapvetően nyitottak, csak nagyon sajnálom, hogy kevesen be-szélnek angolul. Budapesten járva figyeltem meg, hogy szinte sehol nincsenek kiírva angolul a dolgok. Az is furcsa volt, hogy egy olyan nagy pályaudvaron, mint a Keleti, mindent csak magy

arul mondanak be, és mindent magyarul írnak ki. Miért? Hiszen annyi turista van…  – Ez jogos kérdés. Tudok azonban a fiataloknak egy olyan csoportjáról, akik jól beszélnek angolul és nyitottak is…  – Igen. Most csatlakoztam az AIESEC-hez itt, Gödöllőn.  – Hallottál már előtte Azerbajdzsánban az AIESEC-ről?  – Igen, nálunk. Azerbajdzsánban is működik a szervezet. Alapvetően szeretek jótékonykodni, segíteni másoknak, különösen a hozzám hasonló külföldi gyakornokoknak. Az AIESEC-hez pedig nap, mint nap érkeznek új emberek külföldről. A másik oldalról pedig gyakorlatom után szeretnék Európa más kultúráival is megismerkedni, és az AIESEC Gyakorlati Programjával tovább utazni. Szerencsére több mint 100 ország közül választ-hatok, ha az AIESEC-kel szeretnék gyakorlatot vállalni külföldön, így még nem határoztam el magam egyetlen ország mellett sem, de tudom, bárhová megyek, rendes munkám lesz és a kinti AIESEC-esek is segítik az ott tartózkodásomat, pont úgy, ahogy Gödöllőn teszik a külföldi gyakornokokkal.  – Milyen lehetőségeket nyújt neked az AIESEC, itt tartózkodásod idején?  – Mivel még friss ember vagyok, először is szeretném jobban megismerni a szervezetet. De később mindenképp szeretném kipróbálni magam több szerepben, akár vezetőként is, amire szerencsére teret ad az AIESEC. Folyamatos képzéseken vehetek részt, hál' Istennek angol nyelven, így ugyanazt kapom meg, mint a magyar AIESEC-esek. Izgalmasan hangzik a vállalati szférában való tevékenység is, de mivel nem tudok magyarul, így a magyar barátaim mennek tárgyalásra a cégvezetőkkel. Remélem, ha megy majd a nyelv, én is elmehetek egy ilyen tárgyalásra. Sok a lehetőségem, a humán erőforrás menedzsmenttől kezdve a pénzügyen át a marketing tevékenységig, de egyelőre a külföldről Magyarországra érkező gyakornokok segítésében találtam meg önmagam.  – Távolabbi kilátások? Marad Európa?  – Hát elsősorban igen, de jó lenne kint dolgozni az amerikai kontinensen. Szeretném mindenhol megfigyelni a vidékfejlesztés fortélyait, majd jó pár év múlva az egészet hazavinni és otthon Azerbajdzsánban megvalósítani.  – Mit üzensz a gödöllői egyetemistáknak?  – Merjenek világot látni, próbálják ki magukat addig, amíg egyetemisták, hiszen felnőtt-ként már sokkal korlátozottabbak a lehetőségeik.   – Ebben biztos vagyok! Köszönöm Ramil és a legjobbakat neked!* Kedves gödöllői egyetemisták, ha Ramilhoz hasonlóan ti is szeretnétek csatlakozni az AIESEC-hez vagy csak további információt szeretnétek kapni a szervezetről, itt megtehetitek: godollo.aiesec.hu vagy a kisrektori irodával szembeni lifttel a 4. emeleti irodánkban vagy a helyi bizottság elnökénél, Abonyi Imrénél (abonyi.imre.zsolt@gmail.com).