Bizonyított a gyakorlati félév

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar – egyetemünkön úttörő kezdeményezésként – kerekasztal-beszélgetésen tekintette át és értékelte november 25-én az állattenyésztő mérnöki, mezőgazdasági mérnöki, kertészmérnöki, környezetgazdálkodási agrármérnöki, természetvédelmi mérnöki és vadgazda mérnöki alapszakokhoz kapcsolódó gyakorlati félévek megszervezése és végrehajtása során szerzett tapasztalatokat.A fórumon a szakvezetők mellett hozzászóltak a Jászapáti 2000 Mg. Zrt., az Agrár-Béta Mg. Kft., a Délalföldi Kertész TÉK, a Biokontroll Hungária Kft., a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság képviselői. A résztvevők megismerték a Kertészeti Technológiai Intézet irányításával megvalósuló külföldi gyakorlatokat és hallgatók is beszámoltak élményeikről.A kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat összegezve dr. Csányi Sándor dékán megállapította, hogy a bolognai folyamat révén bevezetett alapképzés gyakorlati féléve mindegyik szereplő számára bizonyította indokoltságát. Anyagi feltételeinek a megteremtésében azonban a jövőben szerepet kell vállalnia a felsőoktatásról gondoskodó államnak is. Amint a gyakorlati szakemberek is tanácsolták, nagyon fontos a vezetési, jogi, szabályozási és munkavédelmi ismeretek elsajátítása.  A fórumot követően a gödöllői főépület díszlépcsőházának előterében dr. Solti László rektor és dr. Csányi Sándor leleplezték a kar „Tudós tanáraink” emléktábláját.Avatóbeszédében dr. Csányi Sándor kiemelte, hogy a  „kar gyökerei a 90 éve Budapesten megindult egyetemi szintű agrármérnök-képzésig nyúlnak vissza és az 1945-ben megalapított Magyar Agrártudományi Egyetem örökösei vagyunk. Ez az egyetem költözött 60 éve Gödöllőre és az ATE, majd GATE példáját és hagyományait folytatjuk. A 10 éves Szent István Egyetem részeként is a magyar agrárképzés vezető intézményének örökösei vagyunk, s a Szent István Egyetem “kiváló egyetem” címének odaítélésében a mezőgazdasági és környezettudományokban elért teljesítménynek fontos szerepe volt.A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar munkatársai büszkén tekinthetnek az intézmény elődeire, melyek legtöbbünk Alma Materei is voltak. Számunkra érdektelenek azok az elnevezési divatok, amelyek a mezőgazdasági gyökereket palástolni akarják és az “alkalmazott élettudományok” vagy a “természeti erőforrás-gazdálkodás” szómágiájában öltenek alakot. A Kar múltja és jövője is a “mezőgazdaságban” gyökerezik és mindazt, ami a nyelvi leleményekből fontos lehet, a “környezet” is magába foglalja!Az egyetemek, a karok és a tanszékek múltját, jelenét és jövőjét, teljesítményük elismertségét, kisugárzásukat és a szakmára gyakorolt hatásukat is sok tekintetben egy-egy korszak személyiségei határozzák meg.A kiemelkedő tudományos és oktató munka sosem csak az intézmény eredménye, azt mindig az ott dolgozó munkatársak tudományos és emberi értékei határozzák meg. Az egyetem, a kar vagy a tanszék azt a közeget adhatja, amiben a munkatársak kiteljesedhetnek és aminek révén a tudós tanárok, a nagyhatású kutatók vagy az iskolateremtő egyéniségek neve és az általuk fémjelzett minőség múlhatatlanul összekapcsolódik. Ezek azok az alkalmak, amikor egy-egy professzor és tanítványai az intézményhez kötődő iskolában is elismertté válnak.Az egyetem vagy a kar múltjának megbecsülése és az elődök iránti tisztelet megkívánja, hogy ezekről a személyekről időről időre megemlékezzünk és nevüket az utókor számára megörökítsük. Ilyen alkalomból jöttünk össze ma is, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, illetve a Mezőgazdaság- tudományi Kar “tudós tanárainak” emlékét a rövidesen leleplezésre kerülő emléktáblával örökítsük meg.A táblán összesen tizenhárom vezető oktatónk neve szerepel: Baitner Károly, Bálint Andor, Doby Géza, Dohy János, Fábián Gyula, Horn Artúr, Horváth János, Jeanplong József, Penyigei Dénes, Surányi János, Sváb János, Szép Iván és Tóth Béla Lajos.Közülük többen voltak a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, mások a kar dékánjának vagy az egyetem rektorának tisztét is betöltötték. Címeiktől és beosztásaiktól függetlenül valamennyien szakterületük legkiválóbbjai közé tartoztak, munkájukkal a szélesebb szakma és szűkebb szakterületük fejlődésére is nagy hatást gyakoroltak. S valamennyien, mint TANÁROK, agrármérnökök generációinak tudását határozták meg egy életre szólóan. Az egyetemi szintű agrármérnök-képzéshez kapcsolódó 90. és 60. évi jubileum kapcsán ők azok, akikre bizonyosan emlékezni kell.Mint mindig, ilyenkor is meg lehet persze kérdezni, hogy miért pont ők és miért nem többen? A táblára került nevek a ma a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon dolgozó munkatársak emlékezetét tükrözik. A jelölést a Kar intézetei tették és a végleges névsort a Kari Tanács fogadta el.A közös emlékezet is lehet pontatlan vagy hiányos, de az olyan fogalomként emlegetett művek, mint a Baintner-féle Takarmányozástan, a Dohy-féle Állattenyésztési genetika, a Fábián-féle Állattan, a Horn Artúr nevével összeforrt Állattenyésztési enciklopédia, Horváth János Mikrobiológiája, vagy Sváb János Biometria című könyve a tankönyvírás sztenderdjei, amelyeket a ma tanárai is mintának tekinthetnek. Különös szerencsémnek tekintem, hogy Jeanplong József gyakorlatvezetőm volt, Fábián Gyula professzor úrnak a magyar íjjal kapcsolatos számításokat végezhettem és mindebben a Sváb János fakultatív biometria kurzusán tanultakat használhattam fel. Mindenki tudja, hogy a Magyar Agrártudományi Egyetem megalapításában múlhatatlan szerepe volt Doby Géza akadémikusnak, aki az egyetem első rektora is volt.Az, hogy nem mindegyikük volt egyetemi tanár, nem tudósi minőségüket, hanem korukat minősítheti.Nagy öröm a számunkra, hogy többük leszármazottait is sikerült megtalálnunk és ők is részesei lehetnek ennek az ünnepi alkalomnak. Köszönöm, hogy megtisztelnek minket jelenlétükkel és remélem, hogy ezt a megemlékezést méltónak találják családtagjaik emlékéhez.Az emléktábla leleplezése előtt két rövid gondolatot szeretnék önökkel megosztani:A reneszánsz polihisztor, Leonardo da Vinci írta valahol, hogy “Tudni nem elég, alkalmazni is kell a tudást” és Louis Pastuer a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója is valami hasonlót mondott: “Alkalmazott tudomány nincs ... csak a tudomány alkalmazása van, ami egészen más dolog. Bárki számára nagyon könnyű a tudományt alkalmazni, ha mestere a tudománynak magának.”Tudós tanáraink mindegyikéről elmondható, hogy az előbbieknek mindenben megfeleltek. Mesterei voltak a tudománynak és ezt a tudást nem csupán alkalmazni tudták, hanem mesterei voltak annak is, hogy a tudást a kezük alól kikerülő agrármérnökök nemzedékeinek is átadják.”Az emléktáblát a Vidékfejlesztési Minisztérium és a hallgatói önkormányzat képviselői koszorúzták meg.