Hol kolbászolt a Gazdasági Kar?

Az idén október 28. és 31. között rendezték meg a XIV. Csabai Kolbászfesztivált Békéscsabán, bemutatva a térség gasztronómiai, kulturális hagyományait. A kezdetben városi rendezvényként indult fesztivál mára országosan ismertté vált, belföldről és külföldről egyaránt tízezrek keresik fel évente.   A négynapos fesztivál számos programja közül a legfontosabb, legtöbb vendéget vonzó rendezvény minden évben a szombati kolbászkészítő verseny.  A versenyben a csapatoknak a helyszínen átvett 10 kg hús,  a magukkal hozott fűszerek, no meg a titkos, apáról fiúra szálló receptek felhasználásával két óra alatt kell elkészíteniük a sütnivalót, melyből egy darabot a szigorú zsűri asztalára kell eljuttatni.  Az idei versenyre mintegy 450 csapat nevezett be, köztük a békéscsabai Gazdasági Kar csapata is, amely immár második alkalommal vett részt e nemes megmérettetésen.  A csapatok nagy számára való tekintettel a verseny egyszerre négy helyszínen, a városi sportcsarnok küzdőterén, valamint a csarnok körül elhelyezkedő három, egyenként több ezer fő befogadására alkalmas sátorban zajlott.   Csapatunk valamivel 8 óra után foglalta el a Mokry Sámuel sátor 117-es asztalánál kijelölt helyét.  Bár 10 óráig, a kolbászgyúrás megkezdéséig még elég sok idő volt hátra, tennivaló bőven akadt. Elő kellett készíteni a terepet, s ebbe nemcsak az eszközök és fűszerek előkészítése, de az asztaldíszítés, és az alapanyag átvétele is beletartozott.  Pontban 10 órakor, a kolbászinduló hangjaira vette kezdetét a verseny, s a csapatok hatalmas lendülettel vetették magukat a küzdelembe.  Volt, aki a húsdarálót tekerte, volt, aki a belevalót darabolta, mások a fűszereket és a töltéshez szükséges belet készítették elő, megint mások eközben a szomszédok fortélyaival ismerkedtek.  A verseny jó hangulatáról a közvetlenül az asztalunk melletti színpadon zenélő zenekar (délutánra egész jól megtanultunk szájról olvasni), valamint a disznótoros életérzés elengedhetetlen kellékeként fel-felbukkanó békési szilvapálinkás üveg is gondoskodott.  Csapatunk jóval a déli határidő előtt elkészült a kolbásszal, melynek egy részét azonmód elkezdtük megsütni a magunkkal hozott villanyrezsón. Mivel nyílt láng használata tűzvédelmi okokból nem megengedett, s ez a megoldás keveseknek jutott eszébe, így bátran állíthatjuk, hogy a mi sült kolbászunk illata domináns módon töltötte be a teret, nem kevés érdeklődőt és kóstolni vágyót vonzva asztalunkhoz. Elmondhatjuk, hogy a végtermék nemcsak az érdeklődők, hanem a zsűri tetszését is elnyerte. A délutánt kötetlen barátkozással, evés-ivással, tánccal, vásárlással töltötte a megjelent több tízezer ember, várva az este hat órai eredményhirdetést. Az idén először az egyes helyszíneken külön értékelték az elkészült kolbászremekeket.   Tekintve, hogy a versenyen kezdetektől fogva tucatszám indulnak a nagynevű csabai „kolbászdinasztiák”, vérmes reményeket nem fűztünk a szereplésünkhöz. Ezért aztán váratlan meglepetés volt számunkra, hogy bár dobogós helyezést nem értünk el, de az asztaldekorációnkkal (kolbászmalac kenyér-ólban) az 54 különdíj egyikét elhozhattuk.  Végeredményben jó nap volt, s jövőre töretlen lendülettel és jókedvvel ott leszünk újra!  Ezt bátran ajánljuk a kedves olvasónak is, hiszen csak kétféle ember van: aki volt már a csabai kolbászfesztiválon, s aki ezután lesz.