Egy „hazai” könyv az oktatás néhány égető problémájáról
Fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet Kósa András professzor új könyvére. Az ő oktatás iránt érzett felelőssége közismert, az Egyetem Professzori Tanács többször újraválasztott elnökeként is sokat tett azért, hogy egyetemünk és ezen belül a professzori kar a felsőoktatás mellett a közoktatás problémáival kapcsolatban is véleményt alkosson és állást foglaljon.
Akik ismerik Kósa András igen sokrétű és nagy hatású munkásságát, nem lepődtek meg azon, hogy több tucat kiváló egyetemi matematika-tankönyv megírása után egy teljesen más témakört magában foglaló könyv látott tőle napvilágot. Állandóan érdeklődéssel kíséri a hazai oktatási viszonyokat, évtizedek óta megfogalmazza javaslatait, kritikáit, fenntartásait az oktatással kapcsolatban. Mint közvetlen munkatársa számos esetben tanúja voltam annak, hogy egy új oktatási törvénnyel vagy valamilyen más kezdeményezéssel kapcsolatban
hol kimondva, hol kimondatlanul
mindig arra is gondol, hogy az milyen értéket, előnyt vagy hátrányt jelent például egy, magát a vidék egyetemeként meghatározó SZIE hallgatói, ill. leendő hallgatói számára. Nagyon sok előadást tartott a Magyar Professzorok Világtanácsa különböző rendezvényein, itthon és a környező országokban, Csíkszeredától Komáromig, Szabadkától Munkácsig. Mindegyik előadásának a szövege több helyen is megjelent, itthoni és erdélyi folyóiratokban. Ezekből az előadásokból tartalmaz négyet a most megjelent kis könyve, amelynek címe: Elszegődjék-e az oktatás a globalizmus szolgálóleányának?
A könyv valóban a magyar oktatás legfontosabb időszerű problémáival foglalkozik. Kizárólag tartalmi kérdésekről van szó, nem tér ki anyagi problémákra, és mentes a napi politika harcaitól is. Ahogy írja, az oktatás kétség kívül meglévő válsága „nem egyetlen kormányzati ciklus terméke", és a problémák nem csak Magyarországra vonatkoznak. A könyv jelentős részét anyanyelvünk - így is mondhatnánk: szenvedélyes - ápolásának és védelmének szenteli, elhatárolva magát mind a merev purizmustól, mind a szociolingvisztika egyes képviselőinek ártalmas eltévelyedéseitől. Tart attól, hogy anyanyelvünk, így az oktatás nyelve is hovatovább magyar-angol hibrid nyelvvé válik, ami beláthatatlanul negatív hatással lehet az oktatás tartalmára.
Könyvében fontos kérdésként szerepel az értelmiség hivatása, elsősorban a jövő értelmiségének a nevelése és oktatása terén. Néhány jelenség okot ad arra a félelemre, hogy a mai egyetemi hallgatóság egy része szellemi segédmunkássá válhat.
A könyvben szerepel az a rövid vallomás (Tanítóm: Petőfi), amely a Kossuth Rádió műsorában többször is elhangzott. Az ebből leszűrt tapasztalat az, hogy az egyszerűség az oktatásban is mindennél fontosabb, végigkíséri Kósa professzor egész munkásságát.
Nem osztja azt az egyre gyakrabban hangoztatott véleményt, amely bizonyos, elsősorban a PISA-felmérésre hivatkozva oktatásunkat eredménytelennek és elavultnak, tanulóink tudásszintjét pedig nagyon alacsonynak minősíti. Kimutatja, hogy sok felmérés anyaga dilettáns, gyakran idegen nyelvekből kritikátlanul vagy értelmetlenül átvett szöveg. Az ezt tárgyaló részeken akár nagyot is kacaghatnánk, ha nem éreznénk, hogy a befolyáshoz jutott „felmérő szakértők" diákjaink tízezreivel szórakoznak.
Szigorú kritikát fogalmaz meg a kétszintű érettségi rendszerével, valamint a felsőfokú képzést megbolygató bolognai folyamattal szemben is.
A szerző ebben a könyvében legnagyobb részt általában a globalizmussal és annak hazai, főként az oktatásra kifejtett hatásaival foglalkozik. Már a küszöbön van az a veszély, hogy az oktatás is elősegíti a globalizmus szája íze szerinti embertípus kialakulását. Egy helyen ezt írja: „A túlfogyasztás bűvkörébe hajszolt ember onnan nehezen szabadul. Egy hatalmas, behízelgő propagandafolyam veszi pártfogásába, és igyekszik rávenni arra, hogy mit vásároljon, mire és honnan vegyen fel hitelt, mit egyék, hogy öltözködjék, mit olvasson, kiknek higgyen, kiket tartson példaképeinek, hogyan lubickoljon a szórakoztatóipar termékeiben, és miért ne undorodjék azok gyakori immorális kilengéseitől sem." Hogy megtudhassuk, milyen kézzelfogható jelei vannak ennek az oktatásban, és azt is, hogy az egyetemes és a nemzeti kultúrára támaszkodva hogyan lehet ezeknek gátat szabni, ahhoz el kell olvasni Kósa András könyvét. (A kötet kapható a gödöllői kampusz könyvesboltjában.)
Varga Zoltán
egyetemi tanár, intézetigazgató
Matematikai és Informatikai Intézet
