Szakácssegéd voltam Maineban

A Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának ötödéves hallgatója vagyok. A következő sorokban az Egyesült Államokban töltött elmúlt nyaramról vetettem papírra, na jó, igazából monitorra beszámolómat azzal a céllal, hogy meghozzam a Ti kedveteket is a nagy kalandhoz, ami nem csak azért jó, mert a világ egyik legérdekesebb országában állt módomban utazgatni, hanem azért is, mert hihetetlen sokat fejlesztette ilyen rövid időn belül is a nyelvtudásomat. Mindezért még csak nem is kerültem az adósok börtönébe.

JÁMBOR VIKTÓRIA

GTK GAM V. éves hallgató

  Először is néhány szó a szervezetről, amely nélkül valószínűleg még ma is a vízumomra várnék. Magyarországon 1990 óta létezik a Camp Counselors USA (CCUSA) elnevezésű nemzetközi szervezet, amely a 19 év feletti fiataloknak, elsősorban egyetemista, főiskolás diákoknak ajánl nyári munkát az Egyesült Államokban. A vízum megszerzésén túl csekély programdíjért cserében gondoskodik a kinn töltött időszak biztosításáról, a retúr repülőjegyről. A szervezet két kulturális csereprogram keretében különféle munkakategóriákra keres jelentkezőket, így mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb lehetőséget. Az is, aki kezdő szinten beszél angol nyelven, és az is, aki folyékonyan, kiválóan használja azt. A programon belül lehetőség van az államok területén több ezer gyermektábor valamelyikében elhelyezkedni a nyárra, mint

- support staff, azaz kisegítő személyzet. Ők fizikai munkával (elsősorban konyhai, illetve tisztítói, karbantartói munkával) segítik a tábor működését.

- counselor, azaz gyermekfelügyelő, aki 6-14 éves gyerekekkel foglalkozik. A középfokú angol nyelvtudás mellett fontos szempont, hogy szeressen természetes, sportos környezetben élni és gyerekekkel törődni. A gyerekek mindennapjaiban vesz részt (general counselor), vagy sport, vízi, művészeti illetve más szabadban történő foglalkozásokat tart (specialist counselor).

  Aki a WEUSA programot (Work Experience USA) választja, a vendéglátóipar területén (akár általa is kijelölhető) éttermekben, hotelekben, vidámparkokban és nemzeti parkokban segít, hogy minél több pénzt, illetve munkatapasztalatot szerezzen a kinn töltött akár négy hónap alatt. A betölthető pozíciók lehetnek például: felszolgáló, pénztáros, szakácssegéd stb. (Erre és a support staff munkára való jelentkezéshez feltétel a nappali tagozatos tanulói jogviszony.)

  Én a support staff munkát választottam. Viszonylag későn jelentkeztem, (a határidő előtti napon

) így arra már nem volt lehetőségem, hogy meghatározzam, melyik államba szeretnék menni. Már csak a különböző tábortípusok közül választhattam, illetve állíthattam fel egy rangsort. Végül jött a hír, már pár nappal később, hogy egy lánytáborba, a keleti parton keresnek szakácssegédet. Nem akármilyen táborról volt szó, mert itt forgatták A két Lotti című regény filmes feldolgozását, ami ezért a táborban alapműnek számított a lányok körében.

  A táborról eleinte csak annyit tudtam, hogy Maine államban van, a leghidegebb, északkeleten a kanadai határnál fekvő államban, ahol Stepfan King regényei íródtak. Hurrá, gondoltam magamban, lemondhatok a nyári napozásokról, de szerencsére ebben is kellemesen csalódtam, mint oly sok más dologban is az államokkal és lakosaival kapcsolatban.

  Miután átutaltam a teljes programdíjat, (ami 495 EUR volt, és ez tartalmazta a Budapest-New York oda-vissza repülőutat, a biztosítást, a szervezést és a megérkezést követően egy éjszakát és reggelit New Yorkban), azonnal kaptam is egy időpontot az Amerikai Nagykövetségre. Rövid interjún vettem részt és különböző űrlapokat töltöttem ki, majd félve hazamentem, hogy az ő kezükben a nyaram sorsa. Pár nap múlva hívtak a CCUSA-től, hogy mehetek az útlevelemért és benne a vízumomért. Ekkor már kimondhatatlanul boldog voltam és alig vártam, hogy mindenből gyorsan levizsgázzam, és már repüljek is.

  Végül elérkezett az a bizonyos nap. Megérkeztem a ferihegyi reptérre, és félve, de örömmel vártam első önálló repülőutamat. Szerencsére rögtön megszólított egy a CCUSA megbízásából ott tartózkodó eligazító srác, mert megismert minket a táskánkra rögzített sárga CCUSA logóról, és összebarátkoztatott a többi magyar „indulóval". Így tehát egy percig nem voltam egyedül már a repülőút alatt sem. A Lufthansa járata Frankfurton keresztül ment, ahol nem kevesebb, mint öt óránk volt az átszállásra, ezért egy kis városnézésre is futotta az időnkből. Nem tudtam, hogy Frankfurtban is vannak már felhőkarcolók!

  A repülőút innen még 8 órán át tartott, késő délután érkeztünk New Yorkba. Könnyen megtaláltuk a CCUSA standját, ahol már más országok kis csapatai is várták a buszt, ami elvitt bennünket a Columbia Egyetemre. Ott töltöttük az első estét. Mindenki személyre szóló borítékot és instrukciókat kapott arra vonatkozóan, hogy hogyan jut el a táborába, vagy munkahelyére. Ezután a bátrabbak és még nem kimerültek (mert azt azért tegyük hozzá, az óceán átrepülése miatt hat órával tovább tartott életünknek ez a napja) elindultak Harlembe városnézésre. Másnap reggel a tipikusan bőséges amerikai reggeli után hosszú eligazító tréning következett, majd ki autóbusszal (Greyhound), ki repülővel utazott tovább végcélja felé.

  Az én táboromba távolsági busszal hat órát kellett utazni északra, Portland városába, ahová eljött értünk a táborvezető egy minibusszal az onnan egy órányira lévő táborból. Portland később kedvelt célpontunkká vált szabadnapjainkon, mint a legközelebbi, számos programlehetőséget kínáló nagyváros.

  Az egyórás út alatt is feltűnt, mennyi apró tó található errefelé. Nem kevesebb, mint hatezer. A sok vörösfenyő és a magas hegyek látványa miatt Kanadára hasonlított a táj.

  A tábor egy fenyőerdő közepén terül el, tóval a közepén. A gyerekek és a személyzet faházikókban laknak. A megérkezést követő napon el is kezdtük a munkát. Én szakácssegédként salátákat készítettem elő és sütiket sütöttem. Meg kell hagyni, a gyerekek a legkiválóbb ételeket ehették egész nap, mindig volt friss zöldség, gyümölcs és desszert a menüben. Európai létemre csak a levest hiányoltam, de kárpótoltak mással... Kedvencem a vasárnapi menü volt, ami tulajdonképpen az amerikai hálaadásnapi menünek felel meg: sült pulyka, töltelék, krumplipüré, hússzaft, vörösáfonya-szósz, párolt zöldborsó és jégkrém desszertnek.

  A konyhában - a két amerikai főnököt kivéve -, mindenki „nemzetközi" volt, így erős összetartás alakult ki és szoros barátságok születtek. Mindig segítettünk egymásnak, ezért bőven maradt szabadidőnk délutánonként és esténként.

  Kedvenc időtöltésünk a tóban való fürdés, műugrás volt, illetve a tube. Magyarul egy motorcsónakkal húztak bennünket egy kerek gumiban, amiből néha kiestünk. Ezen kívül felejthetetlen élmény marad a gyerekekkel való közös hegymászás a Mont Washingtonra, ahol még nyáron is láthattam havat, és persze a sátrazás, a tábortűz gyújtás, amelyen nem szalonnát sütöttünk, hanem mashmellot, a pillecukorhoz hasonló amerikai tradicionális édességet.

  A legnagyobb dolog, ami velem történt, mégiscsak a tábor utáni utazás két hétig a barátommal. Négy napot töltöttem New Yorkban, láttam Bostont. Egy hétig Miamiban nyaraltam egy Club Resortban, Floridában, szerencsére még az Ernesto hurrikán megérkezése előtt. Számos európai baráttal is gazdagodtam, akiket a közeljövőben készülök meglátogatni.

  Összességében elmondhatom, életem legjobb döntései közé tartozik, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Nem most töltöttem először hosszabb időt külföldön, mégis ez az út változtatott meg a legjobban. Érettebb lettem és az Amerikai Egyesült Államokról alkotott képemet is nagymértékben megváltoztatta, pozitívan befolyásolta. Alig várom, hogy jövő nyáron újra visszatérhessek és a nyugati partot is felfedezzem.

*

E-mail: jamborviktoria@vipmail.hu

Ha bármi kérdésed lenne, vagy információra lenne szükséged, írj, és szívesen segítek, hogy te is legálisan dolgozhass az USA-ban!

*

CCUSA / WEUSA

1031 Budapest

Emőd u. 2

Email: Hungary@CCUSA.com

Tel: 1-2447941

Hivatalos jelentkezési határidő 2007. március 1., de a korábban jelentkezőknek könnyebb állást találni.

Tábori állásbörze: 2007. március 2.!