Hatan ülünk az asztal körül - Beszélgetés dr. Molnár József rektorral

Lapunk szerkesztési gyakorlatában immár hagyománnyá vált, hogy karácsony előtt interjút kérünk a SZIE rektorától. Szeretnénk ugyanis segíteni az egyetemi társadalmat abban, hogy első helyről jusson mindannyiunk számára fontos, közérdekű információkhoz.

  R. L. - B. G.

  - Rektor úr, ment-e előbbre velünk a világ 2006-ban?

  - Karácsonyi köszöntésként legelőbb is szíves szeretettel üdvözlöm a SZIE minden polgárát. Békét és boldogságot kívánok mindenkinek. Karácsonytól karácsonyig költőien szép időív, de ugye, igazából túl rövid ahhoz, hogy ténylegesen érzékelni-érzékeltetni, mérni lehessen a nálunk végbement-végbemenő, általunk végbevitt, „levezényelt" generális, s a részletekre is kiterjedő változások nagyságrendjét, és - képletesen mondva - tektonikus mélységét. Ki-ki tapasztalja, hogy minden átalakulóban van. Ez az állapot szakadatlan, folyamatszerű. Egyes elemeinek több, más összetevőinek kevesebb idő szükséges ahhoz, hogy meggyökerezve és egymással harmonizálva hibátlanul működjenek. Mindezekre tekintettel elmondhatom, hogy ennek - a közvetlenül a felsőoktatási törvénnyel elindított - folyamatnak a révén az elmúlt esztendőben is sikerült jelentős haladást elérnünk az egyetemi világ nemzetközi trendjéhez történő felzárkózásban. Legyen szabad azt hinnem, azért, mert - s ezt nem dicsekvően, inkább amolyan önbecsülésből mondom - volt víziónk, kiszenvedett fejlesztési stratégiánk, tudjuk, mit akarunk, „mely kikötőbe tartunk". A törvényben előírtak végrehajtásával párhuzamosan, tehát az így adódott tágabb, ugyanakkor szigorúbb mozgástérben igyekeztük megteremteni annak feltételeit, hogy egyetemünk a holnap követelményeinek megfelelni tudó, korszerű univerzitássá fejlődjön.

  - A SZIE esetében hogyan fonódik össze a folyamatosság a reformmal?

  - Minden fórumon elmondom, hogy a SZIE vigyázza, óvja, védi, becsüli és továbbfejleszti agrárhagyományait. Azért dolgozunk, hogy Gödöllő őrizze és erősítse pozícióját a minőségi agrároktatásban. Látnunk kell persze, hogy az ágazat részesedése csökken a termelésben és a foglalkoztatásban. A SZIE jövője tehát nem köthető csupán az agráriumhoz. Nálunk 15-20 éve zajlik az irány és útkeresés arról, hogy merre és hogyan tovább; arról, hogy milyen legyen a modern egyetem. Ennek a gondolkodásnak az eredményei egyre markánsabban jelentkeznek, immár a gyakorlatban.

  - Várakozások szerint milyen egyetem lesz a SZIE?

  - Azon dolgozunk, hogy a SZIE természeti erőforrás-tudományi egyetem legyen. Hagyományainkra, tudományos-szakmai kapacitásainkra építve, regionális elhelyezkedésünkkel számolva mind intenzívebben haladunk, mélyülünk el a környezettudományokban, általában a környezeti ügyekben. Így a környezet és az egészség, a környezet és az élelmiszerbiztonság kérdéseiben; az e területhez tartozó, kapcsolódó témakörök műszaki, kulturális, társadalomtudományi, természeti vonatkozásaiban, továbbá az élet minőségére, a környezettudatosságra is egyre érzékenyebb társadalmi igények feltárásban és megválaszolásában.

  - Miben konkretizálódnak az eddigi rész-előrehaladások?

  - Azt hiszem, elég meggyőző, ha „csak" a nagyobb léptékű eredményeket említem meg. Megindult a lineáris képzésre való áttérés. Köszönet illeti azokat, akik ebben a munkában alkotóan részt vettek. Új szakokat létesítettünk és indítottunk. S most a mesterképzést szükséges felépítenünk. Piaci szereplőként gazdálkodunk. A törvényekből eredően ugyanis megnőtt a gazdálkodási szabadságunk, s persze felelősségünk is. Ha hiányunk van, senki nem fedezi; ha forráshoz akarunk jutni, azt magunknak kell kiérdemelni, megnyitni. Jelentősen megváltoztak, megváltoznak az egyetem adminisztratív és szakmai-oktatási struktúrái. A felső vezetés szintjén szenátus alakult, s mellette megjelent a gazdasági tanács, amelynek megítélése a SZIE-n határozottan pozitív: ellenőriz, tanácsot ad, teljesíti a törvényből rá háruló feladatokat. Eközben már megindult az oktatás hagyományos, tanszékekre, karokra alapozott szerkezetének átalakítása, amely valósággal földrengésszerű elmozdulást jelent a megelőző, a fejlődést, a kompatibilitást már akadályozó állapotokkal szemben. Jó, hogy az átállás ütemét illetően sem türelmetlenkedtünk. Partnerségre törekedtünk valamennyi érdekelttel. Megértettük a sokféle okok miatti alkalmazkodási problémákat és együtt kerestük a megoldást. Tartalmi szempontból nézve az új szakmai-oktatási struktúra legfőbb ismérve az, hogy alkotó elemei mátrixba (hálózatba) rendeződnek. Ebben a működési szisztémában nem a tanszék, nem is a kar, hanem a szakok, kutatási programok lesznek a megrendelők. Ők mondják meg, melyik tudományos egységtől (tanszék, intézet, kar) milyen szolgáltatást kérnek, például hány és milyen oktatóra, tantárgyra van szükségük. Gödöllőn karonként 10-12 önálló szervezeti egység formálódik a korábban volt százas nagyságrendű katedrarengeteggel szemben. Azt gondolom - kissé távolabb tekintve -, hogy egész Gödöllőn 10 körüli szakmai-szervezeti egység működik majd a most alakuló, formálódó 30-al szemben. Túlzás nélkül mondhatom, ezek a változások történelmi jelentőségűek, hosszú távra meghatározzák a SZIE jövőjét.

  - Hogyan alakul egyetemünkön a reform anyagi-műszaki (egyszóval „tudásipari") háttere, a fejlesztés?

  - A kérdés elevenbe vág, már csak azért is, mert egy 16 ezer fős „tudásplázáról" van szó. Tudatában vagyunk, hogy a XXI. század hozzánk is „begördült", méghozzá nagy iramban, hiszen ma már „vonaton jár az idő". Folyamatosan erőfeszítéseket teszünk, pályázatokon indulunk azért, hogy bővítsük forrásainkat, a reform anyagi-műszaki, „tudásipari", informatikai bázisának erősítése, hallgatóink komfortérzetének javítása végett. Kooperációra, együttműködésre törekszünk és lépünk, megállapodásokat kötünk olyan partnerekkel, akik számítanak a mi szellemi szolgáltatásainkra, s mi az ő elismerésükre. A mondottakat néhány példával szeretném illusztrálni.

  November végén szakképzési beszámolóra hívta piaci partnereit az egyetem, ahol elhangzott, hogy 2005-ben 194 vállalkozás támogatta a SZIE-n folyó oktatást. A hatkarú, jelenleg 16 ezer hallgatót tanító univerzitás 2001 óta fogad szakképzési hozzájárulást. Ennek révén az utóbbi 3 évben 127, 110 és 147 millió forinttal bővültek az intézmény forrásai. A legtöbb pénzt a Gazdaság- és Társadalomtudományi valamint a Gépészmérnöki Kar gyűjtötte. A fórum résztvevői a támogatás felhasználásának módjával is megismerkedtek. A beruházások jelentős része agrárszakon tanulók gyakorlati képzését segítette. Az idén 22 millió forintot fordítottak tanüzem-fejlesztésre, 5 millió forintot mezőgazdasági gépek beszerzésére, valamint 45 millió forintot szemináriumi termek felújítására, informatikai felszerelésére. Ebből a támogatásból újul meg a Józsefmajori Tangazdaság, a Babatvölgyi Tanüzem és az állathigiéniai tanszék klímalaboratóriuma.

  Új kapcsolódás kialakítására nyújt módot a vállalkozások és a SZIE között a kutatási és innovációs alapról szóló törvénynek az a passzusa, amely szerint az a cég, amely egyetemektől rendel kutatási-fejlesztési szolgáltatást, csökkentheti innovációs járulék befizetési kötelezettségét.

  Itt tartom helyénvalónak szólni arról is, hogy 2006 elején megnyitott természeti erőforrásokra alapozott Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont 500 millió forintot nyert a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán. A tudásközpont arra épít, hogy a közép-magyarországi régióban közel hárommillió ember él, ide települt az ipar több mint 30%-a. Az agglomerációban termelődik a környezetet terhelő hulladékok nagy aránya. Ezek közömbösítése, semlegesítése a környezetipar egyik fontos feladata. 

  A SZIE és ipari partnerei alkotta konzorcium alprogramjaiban 56 egyetemi kutató-oktató és 22 vállalati munkatárs, továbbá 11 doktorandusz dolgozik együtt. A közös kutatási eredményeket gyorsan alkalmazzák az oktatásban, és a diáktudósok munkáját is ösztönzik.

  Megvallom, minden erőmet latba vetettem, hogy elnyerjük a tudásközpont címet. A regionális egyetemi tudásközpont (RET) ugyanis egyszerre jelenti egy adott kutatási téma megvalósítását, és egyszerre jelent katalizátort, belső és külső kapcsolatainkban. A RET vonzza a cégeket, melyeknek innovációs feladataik vannak.

  - Bocsánat, amiért megszakítjuk, de - mert most a SZIE kapcsolatrendszeréről van szó - jó alkalom nyílik rá, hogy megkérdezzük, egyetemünknek, a gödöllői kampusznak milyen törekvései vannak a városhoz, Gödöllőhöz fűződő viszonyában?

  - Emberi és minden más tekintetben a legkorrektebb, egymást tisztelő és megbecsülő, társadalmi-intézményi szinten pedig a konstruktív, a kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. Abból indulunk ki, hogy az egyetemfejlesztés egyben városfejlesztés és fordítva is igaz. Mi a várossal együtt szeretnénk tényezők lenni. A tervben vett termálprogramot például csak közösen tudjuk megvalósítani. Az összefogás megtöbbszörözi erőinket. A közös munka eredményeiből mindannyian részesülünk. A kastély Gödöllő fontos nevezetessége. Idegenforgalmi vonzereje és egyetemünk szakmai felkészültsége garancia arra, hogy ezen adottságot nézve nincs akadálya a megállapodásunkban közös programként megjelölt Európai Vadászakadémia létrehozásának. Szeretnénk segíteni a várost, hogy a nagy tudáshányadot hordozó korszerű gazdasága mellett, s azzal együtt szívélyes, egyetemére, kastélyára büszke, házigazdája legyen a kirándulóknak, s reményeink, céljaink szerint a mind gyarapodóbb számú üdülőknek is.

  - Amikor megszakítottuk, rektor úr a SZIE munkaprogramjairól, kapcsolatairól és kondícióiról beszélt. Ha folytathatnánk beszélgetésünknek ezt a vonalát, arról érdeklődnénk, az elmondottakból mit érzékelhetnek a hallgatók már most és a közeljövőben?

  - Az egyetemi városban több építkezés zajlik. Már az ősztől üzemel az új 464 férőhelyes diákotthon. A magántőke bevonásával, az oktatási tárca támogatásával újitjuk fel a 40 éves „A" kollégiumot.  Befejezés előtt áll a 2000 négyzetméteres hallgatói informatikai központ kivitelezése; brüsszeli támogatásból, az I. Nemzeti Fejlesztési Terv HEFOP pályázatán nyert 720 millió forintból. A HEFOP projektben az egyetem egésze, mind a hat fakultása érdekelt. Az Állatorvos-tudományi Karon kettő, az Ybl Miklós Építéstudományi Karon három termet szereltek fel számítógépekkel. A jászberényi Alkalmazott Bölcsészettudományi Karon könyvtárat, szertárt és kémiai labort újítottak fel, multimédiás laboratóriumot alakítottak ki.

  Gödöllőn 250 férőhelyes „forrásközpont" épül teljes körű informatikai szolgáltatásokkal, kutatószobákkal, rekreációs helyiségekkel, hallgatói önkormányzati irodákkal; 40 hallgatót kiszolgáló mérnök-informatikai laborral is gyarapodik Gödöllő. Bővítettük az egyetem belső optikai gerinchálózatát, központi szerverparkját és háttértároló rendszerét.

  Ezek a tények, s az eredmények. Van okunk, s hadd javasoljam, merjünk is örülni. S igen, gondunk is van rengeteg. De miért is lennénk kivételek?! Ez azonban nem ok rá, hogy elhallgassuk: a SZIE jó és jó szellemű, szeretni érdemes egyetem. Olyan intézmény, amilyenné mi tesszük, közösen. És, ha megengedik, szeretném megosztani egyik vezetői tapasztalatomat. Ez úgy szól, hogy a boldogulás kulcsai között is kitüntetett hely illeti meg a világos elképzeléseket, a racionális döntéseket, s az öntevékeny kezdeményezésekkel megsokszorozott erőt, ami az ideák, az „álmok", a reális elgondolások megvalósításához szükséges.

  - Mit mutat a piac, mit ér a hírünk, s nevünk?

  - Jártamban-keltemben, határokon túl, idehaza és külföldön, azt érzékelem, hogy a SZIE-nek jó híre van, elfogadják; korrekt, színvonalas, megbízható partnernek tartják a társ egyetemek, a szakmai szervezetek és a vállalatok is. A nálunk folyó képzésnek is magas a társadalmi presztízse, tisztességesnek, színvonalasnak ítéli meg mind a szakmai, mind a vállalati, s az ennél is szélesebb felhasználói kör. A munkapiac visszajelzései is pozitívak. Persze a mi hallgatóink között is vannak, akiknek időbe telik, amíg elhelyezkedhetnek. Kiemelkedően fontos, mondhatnám halaszthatatlan feladatnak tartom, hogy miként ezt a törvény is előírja, minél több csatornás, folyamatosan működtetett és karbantartott információáramlás legyen egyetemünk, mindenekelőtt a gödöllői kampusz és volt hallgatóink között. Meg kell szüntetni az ezt akadályozó zárványokat. Ha jól fogjuk meg a dolgot, biztos vagyok benne, az öregdiákok sem csak nosztalgiáznak, vagy merengenek a múlton, hanem élettapasztalataikat is megosztják velünk. Minden alkalmas eszközt és módszert" a gyakorlat kritikájának a megismerésére, munkánkban való hasznosítása, végső soron piaci pozícióink javítása, az általunk adott diploma értékének a növelése, presztízsének erősítése végett.

  - Közeleg a karácsony. Ez alkalomból rektor úr mire irányítaná, hívná fel az egyetemi társadalom figyelmét?

  - A karácsony ősidők óta a szeretet szimbóluma. Annak az érzésnek a jelképe, amely minden más erőnél nemesebb, magasztosabb és hatalmasabb. A szeretetnek óriási jelentősége van. Gyakran nem vagyunk képesek ezt a nagy lehetőséget kihasználni. Gyakran gondolunk drága ajándékokra, miközben a szeretet „kéznél van", a szívben lakik. Gyakran csak egy jó szó, egy mosoly. Gesztus, amit egymásnak tudunk adni. Mi hatan: állatorvosok, bölcsészek, építészek, gazdászok-környezetkutatók, gépészek, közgazdászok is tegyünk érte, hogy életünkben sokkal nagyobb szerepe legyen a szeretetnek.