Pár röpke gondolat…

KRUPINCZA MARIANN

Gazdasági Kar, Békéscsaba

Andragógia II. évf.

Halihó mindenkinek!

Krupincza Mariann vagyok. De egyre többen csak Miának szólítanak. A Szent István Egyetemhez frissen integrált csabai Gazdasági Karon próbálok 2007 szeptembere óta elmerülni az andragógia világában. A következő félévtől művelődésszervezőnek szakosodom, vagyis ha „nagylány" leszek, kulturális és szórakoztató programokat fogok szervezni... De az még egyelőre kérdéses, hogy hol és milyen formában.

De az iskola mellett is próbálok hasznos tagja lenni a közösségnek szemtől szemben, az újságok címlapján, a színpadon vagy az éteren keresztül.

A főiskolával (mikor anno én még jelentkeztem Tessedik Sámuel Főiskola néven futott) párhuzamosan rendszeresen publikálok a helyi print és online médiában, konferálok kisebb nagyobb rendezvényeken, továbbá a városi rádióban gyakornokoskodom, már több mint egy éve.

Idővel azonban a gyakornoki széket felváltottam, igaz egy jó 100 kilométerrel arrébb Szegeden a Tisza Rádió műsorvezetői, hírszerkesztői és riporteri székére. S amint látjátok, ezentúl benneteket is szívesen informállak majd arról, hogy mi az, ami minket, immáron egyetemistákat foglalkoztat itt, a távoli Viharsarokban. Hogy telnek a hol szorgos, hol lustálkodós mindennapjaink.

Gondolom, most felvetődik bennetek a kérdés, hogy ennyi minden mellett marad-e időm arra, hogy szórakozzak. A válaszom igen: marad.

Furán hangzik, de nekem a médiában való ténykedés is szórakozás, hiszen szeretem csinálni. De társasági lény révén imádok én is bulizni a barátaimmal és kimozdulni otthonról.

A sport is sajátos szerepet kap az életemben. Táncolok. Próbateremben, a szobám négy fala között és persze a táncparketten. Mindamellett, hogy mozgok, valahol ki is fejezem magam ezáltal. Még csak kezdő vagyok, de egy kis plusz munkával hamarosan elérhetem azt is, hogy egyszer nem én konferálom fel a fellépő tánccsoportot, hanem annak tagjai között leszek. De ez még a jövő zenéje.

Mint a kortársaim nagy része, néha én is előretekintek a jelenből, és elgondolkozok a jövőn. Azon, ami a Bonanza szerint még nincsen.

Néha derűs a kép, néha kilátástalan. Mindez az aktuális hangulatomtól függ. De igyekszem reménykedve nézni az előttem álló dolgokra.

Próbálok épp ezért rugalmas lenni, még ha időnként nehezen is megy, és összeszedve az összes bátorságom élni a lehetőségekkel. Mert sose tudhatjuk, melyik elénk guruló üveggömbben van elrejtve mélyen az a nagy lehetőség, ami hozzásegíthet életfeladatunk betöltéséhez.

Egy kis derékfájást megér a sok-sok lehajolgatás. Nekem már sajog kicsit, de a sok élmény fájdalomcsillapító hatással bír.