A legkorszerűbb ismeretekkel, a leggyorsabban – Beszélgetés Simon Attilával

Magyarországi tanulmányútjuk során a Marokkó, Algéria és Tunézia mezőgazdasági minisztériumait képviselő szakemberek ellátogattak a Hatvan és Csány között található SAS-farmra is. A helyi gazdaságokon alapuló hűtőházban dr. Fehér István, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Marketing Intézetének professzora és Simon Attila gazdálkodó, az üzem résztulajdonosa kalauzolta az észak-afrikai vendégeket. Simon Attilát először arról kérdeztük: milyen tanulmányokat folytatott, mielőtt sikeres vállalkozóvá vált a mezőgazdaságban?

D. Z.

- Az alapvégzettségem öntözési és meliorációs mérnök, majd később megszereztem a növényvédő szakmérnöki diplomát. Ezután tanultam Franciaországban, ahol európai uniós regionális politikai szakértői képesítést szereztem, továbbá vidékfejlesztési szakmérnök vagyok.

- Hogyan hasznosul mindez a munkájában?

- Száztíz hektáron gazdálkodom; ennek mintegy nyolcvan százaléka saját tulajdon, a többit bérlem. Hatvanöt hektár gyümölcsös, a többi pedig szántó. A mai mezőgazdaság akkor működik jól, ha az ember az összes tudományt adaptálni tudja a termelésben. A legkorszerűbb ismereteket kell alkalmazni, éspedig a leggyorsabban. Mindez azért fontos, mert a mezőgazdaság köztudottan sok kockázattal jár. Ha kihagyjuk azt a kockázati tényezőt, hogy kevés a tudás, akkor is mindig marad még elég, amit ki kell küszöbölni.

- Az mennyiben segít, hogy külföldön is tanult?

- A fajtaválasztásban mindenképpen, mivel állókultúrákat termesztek. Például itt a szuperintenzív diós. 1998-ban ösztöndíjjal Amerikában: Kaliforniában és Michigan államban képezhettem magam. Ott tanultam a diótermesztés gyakorlati részét. Behoztam Magyarországra az ottani fajtát, azt kereszteztük egy magyar diófajtával - 2000-ben már rendelkezésre állt a kész anyag. Akkor telepítettük az első ültetvényt, ami amerikai-magyar hibrid. Az első termés ebből 2006-ban volt. Jól kell választani a fajtát, hogy később, a termesztés során ne okozzon nehézségeket és a piacon is megállja a helyét.

- Milyen a kapcsolata az egyetemekkel, amelyeken a tanulmányait folytatta?

- Jó a kapcsolat, de sajnos egyre inkább rányomja bélyegét az a pénzszűke, ami a hazai felsőoktatást jellemzi. A kilencvenes években még nagyon sok gyakornokom volt és buszokkal jöttek gyakorlatra Gödöllőről, Gyöngyösről, Kecskemétről és Szarvasról is a hallgatók. Mára ez teljes mértékben megszűnt és nincs kihelyezett nyári gyakorlat sem. Sajnos igazából a kutatásban sem tudunk részt venni, mivel a kutatási programok nem mindig párhuzamosak a gyakorlati élettel.

- Fia is Gödöllőn jár egyetemre. A szülői példát tartotta szem előtt, amikor így választott?

- Közös döntés volt a pályaválasztása. Amennyiben kell, hogy értsen a gazdasághoz, hasznosítani tudja majd ezeket a tanulmányokat. Ugyanakkor pályafutása során más területeken is segítheti ez a megszerzett tudás. Tehát ha akar, tudjon visszajönni gazdálkodni - de ha nem, akkor is hasznára válik az „agrár-véna" és tudjon máshoz is kezdeni: Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki szakon tanul.