Kulturális kirándulások a kollégiumból
Az ország távolabbi pontjairól Gödöllőre felvételt nyert hallgatók néhány nap alatt meggyőződnek arról, hogy a SZIE székhelyvárosa egy ugrásra található az ország fővárosától, a mindig is színes kulturális életű Budapesttől. Autópályán szinte nyílegyenes út vezet az Andrássy úton át mondjuk a Zeneakadémiára. A vasút és a HÉV mellett autóbusszal is olyan gyorsan elérhető a világváros szíve, mint ha valamely peremkerületből indul színházba, hangversenyre vagy kiállításra az ember. Számottevő előny ez a világra nyitott, a művészetek iránt érdeklődő egyetemisták számára. Ahhoz azonban, hogy ezt az előnyt ki is használják, kell még egy kis plusz: a szervezés. Felsőbb évesek közül többen már tudják, ha szervezés, akkor Németh Anikó. Ha pedig Németh Anikó, akkor Gödöllői Kollégiumok. A sokoldalú művész ugyanis a kollégium kulturális programjait menedzseli.
*
Egy évvel ezelőtt lapunk hasábjain beszélgettünk erről a munkájáról és ezen a nyáron újra találkoztunk. Tavaly augusztusban hírül adtuk, hogy egy nagyszerű jubileum megünneplésére készül; egyik szervezője volt az ötven éves Bartók Vonósnégyes Zeneakadémiára meghirdetett gálaműsorának.
- Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy jól sikerüljön ez a műsor, mert egy fél évszázados munkásság megkoszorúzásának szántuk - emlékezett most vissza. Kimondhatatlanul örültem a végén, mert mindenkinek tetszett. Számomra pedig megnyugtató volt, hogy körülöttem ültek a Szent István Egyetem hallgatói és tanárai közül jó néhányan. Olyan érzés fogott el, mintha a legjobb barátaim között telt volna az est. Elárulhatom, mindig megkönnyíti a dolgomat, biztonságot ad, jobban érzem magam a legizgalmasabb pillanatokban is, ha ott vannak az ismerőseim.
*
A múlt tanévben további komolyzenei előadásokra is elkalauzolta a SZIE polgárait Németh Anikó. Az első félév kiemelkedő eseménye volt a Művészetek Palotájában a Solti György halálának 10. évfordulója alkalmából rendezett hangverseny, míg a tavasszal a Prágai Szimfonikus Zenekar koncertje.
- Milyenek a hallgatók? Kellemes tapasztalatokat szereztem közöttük - mondta. - Először is jól esett, hogy mindig szép számban eljöttek a meghirdetett programokra. Újabb szervezésekre ösztönöz, hogy az előadások után elmondják a véleményüket, kisebb-nagyobb csoportokban megbeszélik, mit jelentett számukra a bemutatott mű, mi a véleményük az előadásmódról. Ez is hozzátartozik a műélvezethez. Talán a kollégiumban is meg lehetne szervezni egy-egy beszélgetést, amelyről az újság is beszámolhatna.
*
Apropó, kiállítás. Németh Anikó többször is szervezett látogatást a Gödöllői Kollégiumokkal karöltve a Szépművészeti Múzeum A Mediciek kora című kiállítására. A firenzeiek szerint ilyen átfogó válogatást városuk legfontosabb korszakáról még maguk sem láttak helyben. S lám, éppen ehhez a kulturális kalandozáshoz kellett a legkevesebbet utazni Gödöllőről.
*
Rendszeres látogatói voltak a gödöllői egyetemisták a Nemzeti Színház előadásainak. Olyan darabokat láthattak, mint Shakespeare Lear királya vagy a III. Richárd, (melynek címszerepéért Kulka János 2005-ben elnyerte a Színikritikusok díját) és Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című drámáját.
- S, hogy milyenek a visszajelzések? Volt, aki pontosan ellenkező véleményre jutott, mint én, de ez nem baj. Annál érdekesebbnek tartom - értékelt Németh Anikó -, hogy a fiatalok inkább a klasszikus verziókra szavaznak. Az az igény is felmerült, és ennek is eleget igyekszem tenni az új tanévben, hogy más fővárosi színházak előadásait is megtekintsük. Emellett szeretnék újra meghirdetni Gödöllőn különböző programokat, hiszen azok befogadására alkalmas is a kampusz. Az újság olvasóit is arra kérem, jelezzék, mit szeretnének látni, mely előadásra, kiállításra szeretnének együtt eljutni hallgatótársaikkal vagy tanár kollégáikkal.
B. G.