István, a király

Nagy uralkodó volt, messzire látott. Következetes és érvényes válaszokat adott korának kérdéseire. Meghozta a szükséges nehéz döntéseket. Felszámolta a fejlődés akadályait, a megmaradás veszélyeit. Megkezdődött a feudalizmusba való átmenet, a földművelésre való áttérés, a kereszténység, az írásbeliség felvétele, a törvények szerinti hatalomgyakorlás, a modern államszervezet kiépítése.

Az „Intelmek" István akarata szerinti mű, gondolkodói talentumának máig sugárzó alkotása, erkölcsi alapvetés is. Segít meglátni és megidézni a római egyház szentjei sorába emelt nagy fejedelem igazi arcát, megérteni nagy ívű tetteit, melyekben szervesült a „magyar", s a belé-metszett „európai", így, miként az egy-korúak mondták, nem száradt el az ág, de kivirult az ojtvány.

István, a szent, a szentírásos ember, küldetést teljesített. Tetteiben népének meg-maradása és boldogulása („európaizálása") vezette. Művét, a magyar államot, s az utat, amit megnyitott, meg is védte, mindig az arra alkalmas eszközökkel.

István „alakja" megihlette a művészeteket, s e témában, okulásul kései koroknak, letették „obulusaikat" a tudomány jelesei is. Ezek tanulmányozása, ismereteink gyarapítása méltó áldozás „István, a király" előtt.

R. L.