A vonat nem vár - avagy miért is vagyunk elégedetlenek?
Így, a nyári szünethez közeledvén, újabb egy évnyi tapasztalattal a hátunk mögött született az ötlet: vegyük számba, milyen nehézségeken át vezet az egyetemi hallgató útja a diploma megszerzéséig, s nem is feltétlenül az egyetem falain belül.
LŐRINCZ KLÁRA
Először is, például, vegyünk egy nagyon egyszerű esetet: Gödöllő-Nyíregyháza (A, B) útvonal, vonattal. Az „elvira" tájékoztatása szerint Gödöllőn felpattanunk a gyorsvonatra, Füzesabonyban le, és egyszeri átszállással, az InterCity segítségével összesen 2:52 perc alatt eljuthatunk A pontból B pontba.
A valóság: A füzesabonyi átszállásra 8 perc állt rendelkezésre, ami rendszerint úgy nézett ki, hogy az egy irányból érkező IC vonat, valamint gyorsvonat egyszerre érnek be, majd amikor „csorog be" a gyors a vágányok felé, addig kevésbé lelkesen és gyorsan, de integethettünk az IC-nek. Ez a mókás kísérletezgetés „elérem a csatlakozásomat, vagy nem" címmel körülbelül 2-3 hónapig zajlott, mondván majd legközelebb. Aztán legközelebb, és azután sem.
Ezt megunva, na meg a 3 hónapon át minden héten egyszeri mínusz X összeget - merthogy a helyjegy árát nem áll módjukban visszatéríteni, vagy csak ott, ahol megvásároltam... Tehát, ha már úgyis lekéstem a vonatomat, utazzak hát vissza Gödöllőre, hogy visszaváltsam a helyjegy árát. Hmm, mondván egyébként nem az ő hibájuk, hogy én lekéstem a vonatot. Végül is, tényleg, akár az állomás felé közeledve Füzesabony külsőnél akár le is ugorhatnék a vonatról, hogy előre rohanjak az IC-hez, hát igen, ez már nem rajtuk múlik. Apropó, jegyár visszatérítés. Négy évvel a hátam mögött, - hála a MÁV-nak -, megtanultam, mit jelent pontosan a „rajtunk kívül álló ok".
Ha meleg van, felmelegszenek a sínek, késésekre kell számítani, ha leesik a hó/eső /csillag/égbolt, szintén nem az ő hibájukból késnek a vonatok. Azt hiszem, minden vonatozó utastársam nevében feltehető a következő klasszikus kérdés, miszerint: Miért van az, hogy nyáron 30. C° melegben megy a fűtés, és fordítva, -10 C° hidegben pedig két pulcsiban vacogva a kocsikban meg lehet fagyni?
Furcsa dolog ez, de valószínű, hogy tényleg nagyon szégyellhetik magukat a minket érő atrocitások miatt, mert ahányszor már elnézést kértek tőlem, és kérték a szíves megértésemet... Ugye, ismerős?
Szóval, hiába választom a hazai viszonyok között a leggyorsabbnak tűnő megoldást, ha az InterCity vonatok esetében is napi rendszerességgel fordulnak elő késések.
Így mára már marad a Gödöllő-Szerencs gyorsvonattal 2ó 30p menetidővel, majd a Szerencs-Nyíregyháza vonal személyvonattal, újabb 1ó 15p menetidővel, ami általában a legüdítőbb része az utazásnak. Lehetne még szebb is, ha az ablakon nem embertársaim ilyen-olyan testnedveit kellene csodálnom a hányingerrel küszködve, vagy épp azt centizgetni, hogy ha A pontba leteszem a földre a csomagom, az a valami, ami a padlón csordogál, eléri-e a táskámat a menetidő végére?
De senkinek sem lehet egy szava sem, ugyanis a kedves személyzet tényleg mindent elkövet az utasok „kellemes" utazása érdekében. Mint például - saját élményem alapján - az a kedves jegyvizsgáló, aki aggódva egészségemért azt sérelmezte, hogy miért kell az a „vacak" sál a nyakamba, amikor kint süt a nap, vagy a másik, aki a röpke egyórás út alatt felfedte nekem a boldog élet titkát és a személyiségemet.
A történet pikantériája: lapzárta van. 17.00. Ilyenkor az újságírók vészesen püfölik a billentyűzetet otthonaikban... Ha elérik otthonaikat időben, és nem a következő fogadja őket a vasútállomáson: „Felhívjuk a vonatra várakozók figyelmét, hogy vonatgázolás történt, ezért Budapest Keleti pályaudvara határozatlan ideig nem indít vonatokat!". 22.00: a küldetés teljesítve, mondanom sem kell, nem vonattal...
