Bűvös kocka a gödöllői Fácánosban

Zivataros történelmünk következménye, hogy világunk jelenségeiről – így tárgyainkról, intézményeinkről is – rendre kiderül: nem azok, vagy nem csak azok, aminek látszanak. Igaz ez még olyan nagy, szó szerint és jelképesen egyformán messzire látszó és messziről látható épületre is, mint a Szent István Egyetem gödöllői központja.

Hogy-hogy nem az, aminek látszik? – kérdezheti az olvasó, hiszen a napnál is világosabb, hogy azok a százak és ezrek, akik napról-napra vonattal, HÉV-vel vagy gépkocsival érkeznek az egyetemi városba, a Páter Károly utca 1. szám alatt felsőoktatási intézmény kapuján nyitnak be. A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon, a Gépészmérnöki Karon ezrek tanulnak.

Sejtet valamit, hogy a világhálón szörfözve néha zátonyra futunk: a Szent István Egyetem központi épületét előszeretettel keverik össze az átellenben fekvő Grassalkovich kastéllyal, másképp nevezve a Gödöllői Királyi Kastéllyal. Annál könnyebb erre a következtetésre jutni, mert a földszinti ablakokat óvó kovácsoltvas rácsokban M és T betűből alkotott monogram olvasható. A kívülállók vélhetik, hogy a rövidítés Mária Teréziának (1717-1780) állít emléket, aki 1751-ben ellátogatott Gödöllőre. Csakhogy, akkor itt egy erdő állt. A tévedés sajátos elismerése Kertész K. Róbert (1876-1951) és Sváb Gyula (1879-1938) tervezők munkájának. A két „kastély” építése között százhetven év telt el. Az idősebb barokk, a fiatalabb neobarokk homlokzatot kapott. Grassalkovich I. Antal (1694-1771) rezidenciája valóban kastély, a valamikor hozzá tartozó koronauradalmi területen magasodó épületegyüttes azonban – úgy hozta a sors – a tudomány templomává lett. Bevezetőnkben felállított tételünkhöz híven, a történések elé sietve megemlítjük: a hozzá álmodott Isten háza azonban nem készült el. (Csak kicsit távolabb, csak kicsit később. Mert a kacskaringós történet végére minden kiegyenesedik.)

Gödöllő egyeteme végső soron Trianon fejleménye. A kolozsvári helyett létesült Szegedi Tudományegyetemhez hasonlóan – de nem ugyanúgy… Hiszen nem is egyetemnek épült.

Az első világháborút lezáró szerződés következményeként a tanító hivatású premontrei rend elveszítette az új határon kívülre szakadt iskoláit. A csehszlovák állam már 1919-ben elvette kassai és rozsnyói gimnáziumát, a nagyváradit 1923-ban államosította a román. A megszüntetett tanintézetek tanárait kiutasították. Olyan szerzetesrendet fosztottak meg iskoláitól, amely akkor már 800 éve írta magyarországi történetét. Dr. Takács Menyhért (1861-1933) jászóvári prépost kezdeményezésére (a rend ősi, Kassához közeli monostora is a Magyar Királyságon kívül rekedt) az anyaországban nyílt lehetőség az iskolák tevékenységének folytatására. Az Országgyűlés 1923-ban a Koronauradalom közel 90 holdnyi területét engedte át a rendnek, hogy a Fácános ideális környezetében korszerű iskolát, nevelőintézetet és rendházat építsen.

Hatalmas bűvös kocka formálódott az építők kezei között. Olyan létesítmény, amely az ég-tájak szerint más és más arcát mutatta a látogatóknak.

„A zárt négyszögű, belső udvaros, mintegy 122x102 m befoglaló méretű alagsor, föld-szint és kétemeletes épülettömb déli oldalán a gimnázium, nyugati oldalán a rendház, keleti részén az internátus, még az északi szárnyban az üzemi helyiségek, konyha, kazánház, gépészeti berendezések helyiségei, raktárak, mosókonyhák és az ellátó szolgálatot végző apácarend szobái kaptak helyet” írta Vass Dénes A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Emlékkönyvében, 1998-ban. „A telek nyugati határa felől kelet felé emelkedő terep miatt a teljes épülettömb nyugati és keleti szárnyai között egy emeletszint magassági különbség van, ezt a tervezők úgy hidalták át, hogy a nyugati szárny földszinti padlóját a keleti oldal alagsorának padlószintjével egyezően alakították ki.”

Az elsőként elkészült, 7345 négyzetméter beépített szintterületű gimnázium alapkövét Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó, Klebelsberg Kunó (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter és mások jelenlétében 1923. szeptember 25-én rakták le. A nevezetes dátumtól az első tanítási napig egyetlen esztendő telt el. A következő Veni Sancte-re 10261 négyzetméteren elkészült a konviktus, majd az 1928/29-es tanévben a rendház épülete 9798 négyzetméteren. A délnyugati sarok beépítetlen maradt; az ide tervezett kéttornyos, kereszthajós templom megvalósítására nem jutott pénz.

1933-ban itt rendezkedett be a cserkész világtalálkozó, a Jamboree parancsnoksága. 1938-ban gróf Teleki Pál (1879-1941) javaslatára beindult a diplomáciai megfontolásokat is tükröző francia gimnázium, amelyben később Franciaországból menekült tanárok is tanították a magyar ifjakat.

Az építkezés költségeit holland (visszafizetett!) jelzálog-kölcsönből fedezte a premontrei rend, amit az Árpád-házi Kálmán hercegtől (1208-1241), halicsi királytól a XIII. században kapott birtokaira vett fel. A muhi csatában halálos sérülést szerzett „bőkezű jótevő” emlékét 1931 óta őrzi az épület előtt Róna József (1861-1939) alkotása. A bronzból készült lovas szobor túlélte a történelem mögötte csakhamar kibontakozó gödöllői viharait.

1944 őszén magyar hadikórház működött az intézmény néhány termében, szenteste még megtartották az éjféli misét a rendház alagsorában. Ezen Fejéregyházi Sándor öregdiák visszaemlékezése szerint szovjet katonák is részt vettek. 1945-től egy éven át hadifogolytábort „rendezett be” az épületben a szovjet hadsereg, több tízezren szorultak a szögesdrótok közé – köztük nemrég itt tanult „öregdiákok”. 1946 szeptemberében újra megnyílt a gimnázium, szovjetunióbeli hadifogolytáborból visszatért a cserkészcsapat zászlója is, de 1948-ban, a 24. tanév érettségi vizsgája közben bekövetkezett az államosítás és 1950. június 10-ének éjjelén az Államvédelmi Hatóság az összes szerzetest Máriabesnyőre szállítatta.

1949-ben az első ötéves terv Gödöllőt jelölte ki a Magyar Agrártudományi Egyetem új ott-honának, de 1950 őszén elsőként nem a gólyák érkeztek a premontreiek építette falak közé, hanem a Mezőgazdaságtudományi Kar III-IV. évfolyamos hallgatói, akik néhány tanszék tanáraival együtt kezdték meg itt a munkát. Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt egy nagyvárosnyi diplomás alma matere lett a gödöllői Fácános.

Beépítették a templomnak kihagyott foghíjat, majd új létesítményekkel bővült a kampusz, ahová 1969-ben a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar is kiköltözött Budáról. A karnak otthont adó épület aulájában 1983 óta látható Amerigo Tot (1909-1984) A mag apoteózisa című monumentális bronz domborműve.

A premontrei gimnázium, konviktus és rendház képzőművészeti alkotásainak túlnyomó része azonban megsemmisült vagy eltűnt. Sidló Ferenc (1882-1954) – a gödöllői mű-vésztelep tagja – a gimnázium második emeleti díszterme előtti folyosóra faragott Boldog Hermann József és Szent Imre műkő szobrait az isaszegi plébániatemplom homlokzatára „menekítették”, ahonnan néhány évvel ezelőtt a Gödöllői Városi Múzeumba költöztek. Nem volt ilyen szerencséje Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) Patrona Hungariae című szobrának, amit az 1949/50-es tanévben befalaztak, majd mivel így sem sikerült láthatatlanná tenni, 1951-ben összetörtek. A rendház ebédlőjében, a mai rektori díszteremben a nyolcvanas években restaurálták Kontuly Béla (1904-1983) A kánai menyegző című „al secco” képét és néhány további lemeszelt alkotását. A gimnáziumi főbejárat fölött a vakolaton is átüt a premontreiek jelmondata: Virtute vinces (Erénnyel győzni fogsz).

A rendszerváltozás új utat nyitott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek: úttörője lett a külhoni magyarság anyaországi felsőoktatásának. Az ez iránti igény különösen a kárpátaljai és az erdélyi magyarság körében jelentkezett elemi erővel. A külhoni képzés erősítette Gödöllőt és elősegítette az erdélyi magyar felsőoktatás intézményeinek kialakulását.

A múlt század kilencvenes évei lehetőséget nyitottak a premontreieknek a harmadik gödöllői újrakezdésre. Fényi Ottó perjel (1917-2002) az iskola egykori tanára, az újraindítás utáni első igazgatója, Gödöllő díszpolgára nem kérte vissza a régi épületet. Nem akarta, hogy elveszítse egyetemét a város. A kárpótlást viszont, hazai és külföldi támogatásokkal kiegészítve, azonnal közcélokra, az új iskola épületeinek fokozatos, igényes felépítésére használta fel a rend. Szeretve tisztelt költő paptársa, Mécs László (1895-1978) versére utalva mondhatjuk, Fényi Ottó számára is megadatott a lehetőség, hogy fényt hagyjon maga után. Vajon nem az igazat írjuk, amikor azt állítjuk, hogy az Árpád-házi herceg támogatása tette lehetővé a szerzetesek mai építkezését is? Az egyetemtől pár száz méterre végre elkészült a templomuk is.

A Duna és a Tisza gödöllői vízválasztóján elválaszthatatlanul együtt él ma már a tradíció és a modernitás. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2005-ben az egész kampuszt műemléki védelem alá vonta.

Száz és ezer év tükrébe látunk tehát, amikor II. András (1176 v. 1177 – 1235) fiának, a második honalapító IV. Béla (1206-1270) testvéröccsének bronzszemébe nézünk az egyetemi parkban; amikor MT helyett helyesen TM-nek olvassuk az ablakrácsokba kovácsolt monogramot, mert az a gödöllői premontrei intézmények alapítójának, dr. Takács Menyhértnek állít emléket; és amikor nem „piár”-nak olvassuk a díszudvari virágvázák feliratát, hanem a premontreiekre gondolunk a PR rövidítés láttán.

Balázs Gusztáv