Karöltve

(R. L.)

Csak üdvözölni lehet azokat a szaktudományi programokat, amelyek világos, egyértelmű feladat-, illetve kompetencia-kijelöléssel, és újabban a társadalomtudományokkal karöltve igyekeznek segíteni a mezőgazdasági vegyszerhasználattal kapcsolatos komplex, társadalmi összetevőket is tartalmazó problémák megválaszolását - mondotta idevonatkozó kérdésünkre dr. Jolánkai Márton egyetemi tanár, a Növénytermesztési Intézet vezetője.

Vannak, akik szemében a mezőgazdaság valamilyen „bűnös és gyanús" terület, amely szennyezi környezetünket, mérgezi ételeinket. Szinte naponta szembesülünk a mezőgazdasági termelés, ezen belül különösen a tápanyagellátás és a növényvédelem területén alkalmazott vegyszerhasználatot elitélő megnyilvánulásokkal. Való igaz, a kemotechnikai beavatkozások itt is, mint az élet bármely területén számos probléma forrásai. Ennek azonban nem a vegyszer, hanem a szakmai hiányosságok, a hibás alkalmazástechnika, a hozzá nem értés az okozója a legtöbb esetben. Tudomásul kell vennünk, hogy amint a humán gyógyászat, a háztartási feladatok, a főzés, a mosás, a takarítás sem nélkülözheti a kemotechnikai elemeket, úgy a mezőgazdaság sem. Mint ahogyan bármennyire is hasznos és üdvözlendő például a természetgyógyászat, vagy a biotermesztés, ezek kiegészítői, de nem helyettesítői lehetnek csak a szakmai gyakorlatnak. A feladat természetesen adott: szigorú alkalmazástechnika, alapos és jól működő ellenőrző mechanizmusok kiépítésére és működtetésére van szükség.

De még ez sem minden esetben elegendő. Sok esetben szakmai és etikai kompromisszumokra kényszerül az emberiség, mint például a fejlett országokban már évtizedek óta betiltott DDT esetében. Ez a szer még ma is használatban van a világ számos országában, mint a magtári és raktári kártevők egyik bevált ellenszere. A döntéshozó itt azzal a dilemmával szembesül, hogy mi a kisebb rossz: a lakosság szervezetében kimutatható szermaradvány tartalom, vagy éppenséggel az éhínség.

A kiragadott példák természetesen túlzóak is egyben. Az élet messze komplikáltabb annál, mintsem a vegyszer használat kontra vegyszermentesség fekete-fehér dilemmáját vetné fel. Egy azonban biztos, hogy nem csak szakmai problémáról van szó, hanem egyre inkább társadalmi, politikai, lélektani, erkölcsi kérdésről is, amelyet a társadalom csak együtt, és csak megfelelő ismereteken alapuló konszenzussal képes megoldani.

Az itt leírtak gyakorlati nyelvre fordítására eleven példa a Párizsban működő „Endure" nemzetközi kutatási műhely szociológiai programja. Szekcióba szervezett tagjai a kemikáliák alkalmazását vizsgálják az EU mezőgazdaságában. A legutóbbi megbeszélésen dr. Madarász Imre egyetemi docens, a Szociológia Tanszék vezetője vett részt. Az ott elhangzottak -mondja - megerősítették abban a felismerésben, hogy a fejlett Nyugaton a társadalomtudományoktól elvárják, vele szemben követelményként támasztják, a diszciplína művelői is, hogy kompetenciájuknak megfelelően működjenek közre valamely problémakör tartalmi, módszertani kérdéseinek a komplex vizsgálatában és megválaszolásában.