A szakma hazai művelőinek kivételes elismerése – Beszélgetés dr. Solti Lászlóval a 16. Állat-szaporodásbiológiai Világkongresszu
Az elmúlt nyár legjelentősebb hazai nemzetközi tudományos konferenciáját, a 16. Állat-szaporodásbiológiai Világkongresszust (ICAR 2008) július 13-17 között rendezték meg Budapesten, 62 országból érkezett több mint ezer résztvevővel. A főkonferenciát elő- és utótanácskozások kísérték a magyar és az osztrák fővárosban. A rendezés jogát 2004-ben nyerte el a Szaporodásbiológiai Társaság. Az eseményről dr. Solti László rektorral, a hazai szervező bizottság elnökével beszélgettünk.
BALÁZS GUSZTÁV
- Az ICAR (The International Congress on Animal Reproduction) elnevezésű non-profit szervezetet 1948-ban alakították és négyévente más-más helyszínen rendezi meg szaporodásbiológiai világkongresszusát. Magyarország már 1996-ban pályázott a rendezés jogáért, de akkor Stockholm nyert. A 2004-es brazíliai világkongresszus alkalmával újra pályáztunk és nyertünk is. Ez óriási eredménynek számít, hiszen ilyen esemény Magyarországon még soha nem volt és a következő ötven évben feltehetően nem is lesz. A döntés a magyar állat-szaporodásbiológus szakma kivételes elismerése. Utólag, az elismerő visszajelzések birtokában az is elmondható, hogy megfeleltünk az elvárásoknak. Vendégeink elégedettek voltak a szakmai és a társasági programmal egyaránt.
- Az olimpia évében óhatatlanul arra gondol az ember, hogy a világversenyhez hasonlóan bizonyára az ICAR 2008-at is több éves munka előzte meg.
- Amikor 2004-ben beadtuk a pályázatot, már kétévi munka állt mögöttünk. Olyan részletes programot kellett Brazíliában bemutatnunk, amely a szekciók, a helyszínek és a pénzügyi kondíciók mellett a társasági eseményeket is tartalmazta. S miután az ICAR nekünk ítélte a rendezés jogát, folyamatos együttműködésben dolgoztunk tovább a szervezet végrehajtó bizottságával, amely 2006-ban helyszíni szemlét tartott. Ha úgy látták volna, hogy nem vagyunk képesek a világkongresszus gördülékeny lebonyolítására, bizonyára elvették volna tőlünk a lehetőséget. Szerencsére ez nem így történt, végezhettük tovább a dolgunkat. Felkértük az előadókat, s bekértük a témáikat. Megállapodtunk a Blackwell Kiadóval, hogy a kongresszus előadásainak anyagát egyik nagy tekintélyű tudományos folyóiratának különszámában jelenteti meg, ez a lehetőség nagyban növelte a rendezvény presztízsét. Az előadók eredményesebben kereshettek támogatókat a részvételükhöz, mivel az itt elhangzott előadásokkal tudományos ismertségük jelentősen növekedett. Brazíliából például, ahonnan ideutazni sem olcsó, több mint száz résztvevő érkezett. S hadd említsem meg, a rendezvény költségvetése százmillió forintos nagyságrendű volt. Úgy érzem, nekünk is megérte a fáradságot, mert minden előadó új tudományos eredménnyel érkezett. Az ilyen események a legalkalmasabbak Magyarország és a Szent István Egyetem hírnevének öregbítésére is, hiszen határainkon kívülről érkező értékelések, elismerések hitelesítik a munkánkat.
- Hogyan foglalhatók össze pár mondatban a világkongresszus eseményei?
- A főkonferencia négy napon át zajlott a Budapesti Kongresszusi Központban. Az előző héten két előszimpóziumot rendeztünk. A Fővárosi Állat- és Növénykert adott otthont a teve szaporodásával foglalkozó konferenciának, míg Bécsben a kedvtelésből tartott állatok szakemberei találkoztak. Az utórendezvény témája az volt, hogyan kell nemzetközi folyóiratba szánt tudományos cikkeket írni angolul. Ezt a szimpóziumot egyetemünk díszdoktora, John Patrick Kastelic, a kanadai Leithbridge Research Centre of Agriculture professzora vezette. A magyar szaporodásbiológiai műhelyek, így az Állatorvos-tudományi Kar Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszéke és Klinikája is kivették részüket a szakmai munkából. A tevekonferenciát például a tanszékünkről Dubaiba került állatorvos házaspár, dr. Nagy Péter és dr. Juhász Judit szervezték. A bécsi szimpóziumon négy munkatársunk vett részt, de rajtam kívül plenáris szekciót vezetett a kongresszuson dr. Huszenicza Gyula professzor, míg dr. Cseh Sándor professzor a mélyhűtési szekció munkáját irányította.
- Melyek azok az országok, amelyek meghatározóak az állat-szaporodásbiológiai kutatásokban?
- Az Egyesült Államokban nagyon sok kutatócsoport foglalkozik e tudományterület egy-egy ágával, mellettük Németországot és Franciaországot szeretném megemlíteni. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban található a két legjelentősebb, orvosi-szaporodásbiológiai eszközöket gyártó és forgalmazó cég, amelyek alapvetően érdekeltek a terület fejlődésében. Kutatásokat támogatnak és elősegítik az eredmények alkalmazását a gyakorlatban. A német Simmet cég például díjat alapított az asszisztált reprodukciós technikák és a biotechnológiai eljárások gyakorlati alkalmazásának elismerésére, ezt az 50 ezer eurós díjat most adták át először. Az elismeréssel Cesare Galli olasz kutató munkáját illették, s ezzel egy negyedik országot is megemlítettem. Feljövőben van Brazília, Ausztrália és ezen a területen is ígéretes a fejlődés Délkelet-Ázsiában.
- Az állattenyésztés és árutermelés kritikus mozzanata a szaporítás. A kongresszuson is foglalkoztak azzal a problémával, hogy intenzív termelési módok mellett a szarvasmarháknál világszerte növekszik a két ellés közötti idő. Mivel magyarázható ez?
- A tendencia oka egyértelmű: az állattenyésztésben nagyon távol kerültünk már az állatok természetes tulajdonságaitól. A szelekció révén olyan magas tejtermelést értünk el a mostani nagy teljesítőképességű állatokkal, hogy a tehenek a laktáció csúcsán szükségszerűen nem tudnak annyi takarmányt megenni, emésztőrendszerük képtelen annyi energiát felvenni, mint amennyit a tej termelésével leadnak. Az ellés utáni újrafogamzás elhúzódásának fő oka ez a negatív energiamérleg, amit a kongresszus több előadása is számszerű adatokkal támasztott alá. Régen, egy 2800 liter tejet termelő magyar tarka szarvasmarhával könnyű volt annyi takarmányt megetetni, amennyivel az energiamérleg egyensúlyban maradt, sokkal inkább az okozott gondot, hogy elhíznak a tehenek.
- Eljutottunk egy teljesítményküszöbig?
- A tejtermelést még lehet fokozni, azonban kérdéses, vajon megéri-e? Többe kerülhet a szaporodási veszteség, mint amennyi jövedelmet a plusz tejtermelés ad. Évszázadokon át és főleg az utóbbi évtizedekben a szelekció a tejtermelésre irányult, mindig a legjobb tejtermelő teheneket választották ki továbbtenyésztésre. A jövőben már arra is kell szelektálni, hogy melyek azok a jól tejelő tehenek, amelyeknek a szaporodási képessége is megmarad.
- Az ICAR 2008-at megnyitó Gráf József szakminiszter arról szólt, hogy már középtávon helyre lehet állítani a növénytermesztés és az állattenyésztés korábban megbomlott hazai egyensúlyát.
- Őszintén remélem, hogy ez a prognózis beválik. Addig ugyanis, ameddig főként feldolgozatlan mezőgazdasági terményeket exportálunk, ugyanolyan státuszban maradunk, mint azok az országok, amelyek az összes ásványkincsüket külföldön értékesítik. A megbomlott egyensúly helyreállítása kormányzati feladat, beleértve a hazai feldolgozóipar és a magyar késztermékek marketingjének a fejlesztését is.
