A változó világ
Amikor néhány évtizeddel ezelőtt átléptem az egyetem kapuját, diáktársaim többsége számíthatott arra, hogy a diploma vezetői álláshoz juttatja, amely egészen a nyugdíjba menésig kiszámítható, biztos egzisztenciát jelent számára. Manapság ezt a belátható életutat el sem tudjuk képzelni. Induljunk a társadalom, a gazdaság vagy a kultúra bármelyik területére, állandó változás lesz az útitársunk. A változás, amely keveseknek lehetőséget, a többségnek pedig kihívást, nemritkán fenyegetettséget jelent. Ez az egyik forrása a stressznek, amit nagyapáinknak el sem tudnánk magyarázni, hogy mit is jelent, ma pedig az országgyűlés stressztörvény előkészítésén dolgozik.
Az oktatás sajátosan viszonyul a folyton változást generáló világhoz. A tanárt, diákot, munkatársat ugyanúgy fenyegeti, mint bárki mást, de az oktatásnak lehetőséget jelent az a tény, hogy tanulás megoldást adhat a problémára. Megtaníthat együtt élni a változással, megtaníthat arra, hogy azon kevesek közé tartozzunk, akiket az új helyzet felemel. Ez az élethosszig tartó tanulás, készülés nem egyéni küzdelem. Társakkal, közösséggel könnyebben jutunk előre, biztosabb a helyzetünk.
A Szent István Egyetem falai között, mi itt a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon tesszük a dolgunkat, egyénileg és csapatban is. Elmondhatjuk, hogy karunk jól alkalmazkodott a felvételi rendhez, a felvett hallgatói létszám anyagi biztonságot jelent számunkra. Ugyancsak sikeresnek minősíthetjük a mesterszakok és a doktori iskolák indítását. A költségtérítés egyfajta konszolidációt jelent a szigorodó gazdasági feltételek között, de tudjuk, hogy a stratégiai céljaink ezen messze túlmutatnak az egyre célirányosabb minőségi oktatás felé. Most megtaláltuk a választ a változásra, de holnap és holnapután is meg kell felelnünk.
Az elsőéves hallgatók számára egy merőben új élet kezdődik, a felsőbb évesek pedig visszatérnek a megszokott és megszeretett életkörülményeik, közösségi kereteik közé. S nekik van igazuk, ez a szeptemberi bevonulás az egyetem életében a legfontosabb esemény, minden egyéb csak ennek a ciklikus folyamatnak a szolgálata.
S ha már a szolgálat szóba került, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az egyetem nem csak az ismeretek megszerzésének a színtere, hanem a személyiségfejlődésnek, a felnőtt alkotó életre való felkészülésnek a végső időszaka. Ezt gyakran nem is érzik a fiatalok, de az itt eltöltött évek alatt alakul ki a később sikeressé váló emberekben a becsvágy, az ambíció, az érdekérvényesítő képesség. Ezek nélkül a megszerzett tudás kevésbé érvényesül, a cél elveszik a próbálkozások között.
Az egyetem sikere a végzett hallgatók sikerességében mérhető. Mindezt persze befolyásolják a társadalomban, a gazdaságban lezajló változások, szakmák, szakmacsoportok válnak divatossá, vagy értékelődnek le, de az idő hamarosan korrigálja az inga túlzott kilengéseit. A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar képzési kínálatának többsége közismerten korunk sikeres pályáira készít fel. Általában itt alakulnak ki a divatos szakterületek, de ez nem jelent méltatlan kivételezést, az alaptudományaink olyan biztos fundamentumot adnak, amely a 21. században hosszú távon biztosítja diákjaink jövőjét.
A változással kezdtem, a változás veszélyeivel és lehetőségeivel. Először a veszélyeket erősítettem fel, most végezetül a lehetőségeket hangsúlyozom. Amint látjuk, a diákok, tanárok, egyetemi munkatársak sorsa szorosan összefügg, mondhatom egymásra vagyunk utalva. Tiszteljük tehát egymásban a szövetségest, a társat, akinek részt veszünk sorsa alakításában, és ő is befolyásolja sorsunkat!
Mindannyiunknak kívánok eredményekben, sikerekben gazdag új tanévet!
Dr. Villányi László
dékán
