Passzívházak (I.)
Passzívház. Korábban idegenül hangzott ez a szó, ma már egyre többet lehet hallani és olvasni róla. Az energiaínséges időkben az erőfeszítések fő iránya az, hogy hogyan lehet olcsóbban energiához jutni, a meglévő fosszilis energiaforrásokat hogyan lehet hatékonyabban, jobb hatásfokkal és alacsonyabb költségráfordítással épületeink fűtésére felhasználni. Ezt a gondolatmenetet kell elfelejteni, mivel a passzívházak koncepciója homlokegyenesen ellenkező logikával került kidolgozásra.
BENÉCS JÓZSEF
okl.gépészmérnök
Míg az általános felfogás szerint épületeink fűtési energiaigényét adottnak tekintjük, és ennek kiszolgálására keresünk különféle megoldásokat (talajszondás hőszivattyú, nap-kollektor, napelemek stb.), valamint az épüle-ten belüli hatékony energiahasznosításra al-kalmazzuk a kapilláris-falfűtést, azért illő len-ne számszerűsíteni, hogy mennyi is az az energiamennyiség, amire egy átlagos családi háznak szüksége van.
Nem kell messzire menni, csak a 7/2006.V.24. TNM rendeletet kell tanulmá-nyozni, és ennek alapján gyorsan kiszá-molható, hogy egy átlagos méretű családi ház éves energiaigénye nagyságrendeket tekintve 140-150 kWh/(m2, év). (Havi 25-35.000 Ft/hó fűtési számlával). Ezzel szemben a passzív-házak energiaigénye legfeljebb ennek tizede, azaz 15 kWh/(m2, év). De akkor mi fűti a passzívházat? Tulajdonképpen semmi, azaz a hagyományos értelmezés szerint nincs fűtőberendezés az épületben. Hogy mitől van mégis meleg a passzívházban télen? Ennek a megválaszolásához több kérdést kell tisz-tázni.
Miért fűtünk?
A válasz a következő: minden épületnek van hővesztesége (több vagy kevesebb) így ezt az elvesztegetett hőmennyiséget kell folyamato-san pótolni. A passzívház esetében ez a hő-veszteség minimalizált. Azaz német pre-cizitással, racionálisan gondolkodó mérnökök megtervezték, hogy milyen hőtechnikai tu-lajdonsággal kell rendelkeznie a különböző épületszerkezeteknek ahhoz, hogy még éppen finanszírozható legyen a kivitelezés oldaláról, ugyanakkor az elvárható maximális energia-megtakarítás biztosított legyen. Ezt nevezzük költségoptimalizálásnak.
A lakásban akkor van kiegyenlített és állandó hőmérséklet, ha éppen annyi energiát jut-tatunk az épületbe, mint amennyi a hővesz-tesége. A passzívház energiamérlegében is ta-lálunk energiaveszteséget, azonban a gondos tervezés és kivitelezés eredményeként ez csak a töredéke a szokásos családi házakénak. A mérleg másik oldalára tehetnénk lakásunk fű-tőberendezését, de esetünkben ez szükség-telen. Ugyanis számos villamos berendezés (és a házakban élő emberek) révén „kis radiá-torok" működnek minden háztartásban, ame-lyek mint hulladékhő-termelők, nap mint nap hőenergiával növelik lakásunk hőmérsékletét (energiatartalmát).
Vegyük csak sorra: egy felnőtt személy órán-ként 210 W hőenergiát ad le, a háziasszony használja a főzőlapot, a mosógépet, a moso-gatógépet, a porszívót, a vasalót. Működik a hűtőszekrény, a TV, a számítógép, mind-mind melegítve a környezetüket a működésük köz-ben. Tehát ez áll a mérleg másik oldalán, ugyanis ezek a hétköznapi lakások esetén cse-kély hőnyereségek éppen elegendőek a pasz-szívház veszteségeinek fedezésére, pótlására. Természetesen az is jó, ha besüt az ablakon a nap és átadja tárolható hőenergiáját az épü-letszerkezeteknek, de ez igazán már csak „hab a tortán".
De akkor most mi is a lényeg? A passzívház tervezésénél és kivitelezésénél a fő törekvés az energiaveszteségek megszüntetése, illetve minimalizálása. Ezzel szemben sok „ener-giatakarékos" ház úgy készül, hogy a be-épített, hőenergiát termelő műszaki berende-zések teljesítményének fokozásán túl, a hatás-fokuk javításán keresztül például a megújuló energiák hasznosításával igyekeznek kivál-tani, azaz helyettesíteni a földgázt. Termé-szetesen ez is dicséretes és figyelemre méltó törekvés, de még nem adtunk választ a többi kérdésre.
Melyik a legolcsóbb energia?
A helyes válasz: a fel nem használt energia. Akkor mi fűti a passzívházakat? Tulajdonkép-pen semmi. A bentlakók a normál életvitelük során használt eszközök hulladékhőjével és saját testmelegükkel pótolják az épület hő-veszteségeit, így a hagyományos értelemben vett fűtőberendezésekre (radiátor, padlófűtés, falfűtés stb.) nincs szükség. A megújuló ener-giák közül a napenergiának is szerepe van az épület üzemeltetése során. Az üvegezett hom-lokzati nyílászárókon keresztül érkező „pasz-szív" szolár hőnyereségen kívül a talajban tá-rolt szoláris energiával lehetőség van az alkal-masan méretezett talajkollektoron keresztül áramoltatott szellőztető levegő előmelegítésé-re, továbbá a speciálisan kialakított hőszi-vattyúval ugyanebből a megújuló energiából elő lehet állítani a használati melegvizet is.
(folytatjuk)
