A háztartás-gazdaságtan elméleti alapjai
A gazdasági világválság a gyakorlatban mutatott rá – amit többen már régóta hangoztattak – a közgazdaságtan rész- és határterületei újragondolásának szükségességére. Ezen elgondolások egyik iránya a háztartások szerepének eddig méltatlanul elhallgatott fontosságára hívja fel a figyelmet. Az elmélet nem új keletű, hiszen az ókori gyökerek mellett az Egyesült Államokban és Nyugat Európában reneszánszát élő „New Household Economics” is közel öt évtizedes múltra tekint vissza. Ennek ellenére a téma magyar nyelvű feldolgozása eleddig elmaradt. Ezért is hiánypótló alapmű a Szent István Egyetem docensének, dr. Vasa Lászlónak a Műegyetemi Kiadó felkérésére írt: A háztartás-gazdaságtan elméleti alapjai c. könyve.
A mű három fontos célt tűz ki maga elé. Tekintve, hogy magyar viszonylatban fiatal tudományágról beszélünk, a tudományterület klasszikusainak munkásságán keresztül tisztázza a háztartás-gazdaságtan fogalmi rendszerét. Ezáltal a témával eleddig nem foglalkozó olvasó számára is érthetővé teszi megállapításait. Ennek során a fogalmak megmagyarázásán túl, bemutatja a háztartás-gazdaságtan kapcsolatát más tudományterületekhez és a háztartás helyét a gazdasági életben.
Kiemelkedő értéknek tekinthető, ahogy a szerző közel 200(!) könyv és cikk feldolgozásával ismerteti a téma nemzetközi szakirodalmát. Ennek során a fő irányzatok lexikonszerű és alaposságú ismertetése mellett értékeli és rendszerezi e nézeteket.
Az elméleti alapok és a közgazdaságtani elemzésen túl a szerző jelentős társadalomtudományi feladatra is vállalkozott, amikor Arisztotelésztől egészen a modern háztartás-gazdaságtant megalapozó Becker és követői műveiig ismerteti a háztartás fogalmi változását a történelem folyamán. Ezek során olyan történeti, szociológiai megállapításokat tesz, amely azok számára is érdekessé és hasznossá teszi a könyvet, akik kevéssé érdeklődnek a közgazdaságtan iránt.
A színtézis jellegű munka megalapozza a szerző könyv végén megfogalmazott konklúzióit. Az arisztotelészi fogalmi rendszert újragondolva nyilvánvalóvá teszi a gazdasági folyamatokat társadalmi hatásukkal együtt tekintő „oikos” szemlélet előnyeit a pénzszerzésre koncentráló „krematisztikával” szemben. Ebben az összefüggésben mutatja be, hogy lehetnének a háztartások a fenntartható fejlődés alapegységei.
A komoly téma és a feldolgozott tekintélyes irodalmi apparátus ellenére a könyv könnyen áttekinthető szerkezete és tudományos igényű, de közérthető nyelvezete miatt olvasmányos. Az összefüggések és a különböző elméletek megéretését szemléletes ábrák és összefoglaló táblázatok teszik könnyebbé.
