A rózsaszín város három aranyszabálya

SÁNDOR SZILVIA

GTK/GAM/V.

2006. november 27. és december 8. között nemzetközi intenzív program (IP) keretében lehetőségem volt két hetet a franciaországi Toulouseban, vagy más néven a „La ville rose"-ban tölteni, az École d'Ingénieurs Purpan falai között. A Szent István Egyetemről, a levelező PhD képzésben részt vevő Antal Mihály volt az útitársam.

A programra az Európai Unió tizenkét tagországának 14 egyeteméről érkeztek hallgatók. Voltak szlovák, szlovén, cseh, lengyel, spanyol, portugál, ír, német, olasz, holland és természetesen francia diáktársaink. Mi, a nemzetközi diákok, a francia egyetem EURAMA Msc képzésének két hetébe kapcsolódtunk be, mely során előadásokat hallgatunk az EU állattenyésztési ágazatainak helyzetéről. Az oktatás angolul folyt.

Az érkező „külföldi" diákokat a reptéren fogadták a francia diákok. A szálláshelyünkre kísértek, majd vasárnap este pizzával fogadtak az iskolában, ahol lehetőségünk volt megismerkedni egymással.

Másnap kezdődött a tanítás. Az első délelőtt az IP fő szervezője, Michel de Rancourt, fölvázolta a program célját, részletes időbeosztását és a három aranyszabályt: aktív részvételt kért a program és az előadások során; a különböző nemzetiségű hallgatók együttműködését elengedhetetlennek tartotta a program sikeréhez; végül kiemelte az IP mottójává vált „WIN-WIN attitude"-öt, vagyis, hogy csak egymást segítve, pozitív hozzáállással érhetjük el a közös célokat. A két hét során érdekes előadásokat hallgattunk a sertés, szarvasmarha és baromfi ágazatok európai és világpiaci helyzetéről, tendenciáiról. Az előadók a hallgatókhoz hasonlóan szintén több országból érkeztek. Magyarországot dr. Fehér István tanár úr képviselte (GTK Marketing Itnézet), aki egy fantasztikus előadást tartott élelmiszerminőség témakörében. Ezt a hallgatók nagy tapssal jutalmazták. A programban szerepelt két tanulmányút, melyek során egy tejfeldolgozó üzemet és egy brojler-, illetve gyöngytyúktenyésztő telepet látogattunk meg.

Az IP elsődleges célja volt meghatározni az egyes országokban az állattenyésztési ágazatok erősségeit és gyengeségeit, majd benchmarking technikát alkalmazva javaslatot tenni arra, hogyan lehetne javítani azok helyzetét. Az IP során 3-4 fős csoportokban dolgoztunk együtt. A csoportbeosztásnak megfelelően mindenki a saját országa sertés, baromfi, hús- és tejhasznú szarvasmarha tenyésztésének helyzetét mutatta be. A csoportmunkát az utolsó napon 20 perces prezentációban mutattuk be, mely után diáktársaink és értékelő tanáraink is kérdéseket tehettek fel.

A kurzus másik fontos célja volt, hogy európai gondolkodásmódra neveljen, és ne csak nemzeti szemszögből szemléljük környezetünket.

A hétvégénk szabad volt, így négy másik diákkal úgy döntöttünk, hogy kirándulással töltjük azt. Mivel a spanyol barátnőm autóval érkezett, úgy gondoltuk meglátogatjuk a Toulouse-tól 100 km-re fekvő Carcassonne városát, ahol egész nap a hatalmas középkori várnegyedben sétáltunk és sorra jártuk a souvenir boltokat.

A második héten nemzetközi estet szerveztek számunkra, melyre még a kiutazás előtt borral, sajttal, szalámival és prospektusokkal készültünk. Az est kezdetén mindenki elhelyezte egy asztalon a magával hozott nemzeti ínyencségeket. Kóstoltunk spanyol tortillát, tengeri sóval ízesített szlovén csokoládét, olasz parmezán sajtot, ír whiskyt, Heinekent Hollandiából és még sorolhatnám...

A „rózsaszín városban" töltött két hét alatt sok nyitott, kíváncsi embert ismertem meg, akikkel éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk a kulturális különbségekről ropogós baguettek, különböző sajtok és borok kísértében. A közös feladatok, bulik, élmények gyorsan összekovácsolták a társaságot, barátságok születtek, és újabb nyaralási úticélok az elkövetkezendő évekre. Az együtt töltött két hét kétségtelenül életre szóló élmény volt minden „külföldi" diák számára.

Nem tudom kihagyni, hogy ne ejtsek pár szót a fantasztikus időjárásról. Annak ellenére, hogy november végét, december elejét írtunk, Toulouse időjárása egyenesen késő tavaszinak volt mondható. Hajnalban csiripeltek a madarak, az iskola kertjében virágoztak a rózsák, az út szélén kivirágzott a gólyahír és napsütéses meleg volt. Ez a gyönyörű idő mindannyiunkat energiával töltött föl, és már önmagában elég volt ahhoz, hogy vidámak, jókedvűek legyünk.

Szívből ajánlom minden diáktársamnak, amennyiben lehetőségetek van, ragadjátok meg az alkalmat és próbáljatok külföldi ösztöndíjat elnyerni, tanulmányutakra, képzésekre eljutni. Hiszen ahhoz, hogy versenyképesek legyünk elengedhetetlen, a szakmai felkészültség, az idegen nyelvek magas szintű ismerete, és a nyitottság más népek, kultúrák iránt. Egy-egy külföldi „kiruccanás" pedig remek alkalom arra, hogy mind szakmailag, mind emberileg tanulni, fejlődni tudjunk.

Ne feledjétek: „WIN-WIN attitude!"